Gelich Rikhárd: Magyarország függetlenségi harcza 1848-49-ben 2. (Budapest, 1882)
I. A képviselőház és felsőház kiáltványa Magyarország lakosaihoz, november 29-éről
— . Mit gondolnak ők a nemzetnek szenvedésével, mit gondolnak ők a népnek vérével, mit gondolnak ők a felperzselt, falvakkal s kegyetlenül elpusztított városokkal, csak hazánk függetlenségének semmivé tételét, s nemzetünk szabadságának megdöntését elérhetnék. Inkább akarják, hogy az egész ország egy nagy temetővé váljék, csakhogy ők régi kényük szerint korlátlanul uralkodhassanak rajta, s a temető sírjai közt némán lézengjen egy szolga nép. De él az Isten, a nemzeteknek istene, ki védi az igazságot és megboszulja a hitszegést, ki nem azért teremte e szép országot, hogy — — — — udvaronczok zsákmánya legyen, ki nem azért tartá meg századok veszélyei közt e nemzetet, hogy a megújult, szabadság reggelén essék áldozatul a hitszegésnek. És él a nemzet még, él ép erőben egészségesen, él e nemzet keblében az emberi méltóság érzete, él a’ hazának szent szeretete, él a méltó boszankodás annyi ármány, annyi árulás, annyi hitszegés felett, él a férfias elhatározás győzhetlen ereje, mely amint senkit meg nem támad, senkit bántani nem akar, bántalmat nem tűr senkitől. A nép legyen önmagához, legyen hazájához hű, és kis idő alatt a haza mentve leszen, és a magyar összes nemzet neve kedves leszen isten előtt, és dicsőséges emberek előtt. Atyámfiai véreink! hallgassátok meg az országgyűlés szavait, melynek tagjait ti választottátok képviselőkül, s részint a törvény hivott meg, hogy hozzanak törvényeket az ország boldogságára, s megoltalmazzák a hazát, idegen zsarnokság ellen. Mi egy levegőn nőttünk lel veletek, egy hazának vagyunk gyermekei, egy törvény uralkodik felettünk, szabadságunk közös , veletek ; végezve törvényhozói tisztünket, visszatérünk soraitokba, osztozni veletek szerencsében, szerencsétlenségben , a mi sorsunk a’ ti sorsotok, ’s ’a tietek a’ mi sorsunk is, ha mi titeket megcsalnánk, magunkat, csalnók meg, mert a’ mint egy istenünk van, úgy van egy hazánk s egy szabadságunk.