Meszlényi Antal: A magyar katholikus egyház és az állam 1848/49-ben (Budapest, 1928)
1. Bevezetés. Az Egyház a XIX. sz. forradalmaiban
6 DR. MESZLÉNYI ANTAL S mégis a többi kiváltságosokkal támadták őt is. Még pedig azért, mert az ő helyzete is különleges volt. A XIX. század tendenciája pedig odairányult, hogy a társadalmi és osztálykülönbségeket nivellálni kell s a hierarchikusarisztokrata társadalom helyét a kiegyenlítésre törekvő demokratizmusnak kell elfoglalnia. A kiegyenlítésre való törekvés magában véve nem ellenkezik az Evangélium szellemével. Bellarmin szerint a legtöbb hittudós is megegyezik abban, hogy az Istentől az emberekre ruházott kormányhatalom monarchikus, ezt azonban mérsékli az arisztokratikus és demokratikus elem. Csakhogy ezt a kiegyenlítési elméletet nem volt hajlandó a XIX. század liberalizmusa elfogadni. Ő a demokratizmus kiemelésével s a monarchák és arisztokraták háttérbeszorításával szerette volna az egyensúlyt helyreállítani. Mégpedig különös módon : egyesek jogfosztásával akart másokat jogokhoz juttatni, ami aztán szöges ellentétben áll az Evangélium minden sorával. A liberális tantétel a kiváltságtalanoknak lett kedvelt dogmája s mind több hívőt toborzott magának. Egyenlőre az uralmon levők még elég feszesen tartották kezükben a kormánygyeplőt, de lassan kint engedni kellett a tömegerőnek. Az elégedetlenség széltében-hosszában nőtt s a zsarátnok fehéren izzott a titkos társulatok kohóiban. A német Burschenschaftok, a francia szabadságlovagok, az olasz karbonárik, a görög hetairák mind egy célért dolgoztak, csupán különböző országokban. Elsősorban az uralkodói önkénynek üzentek harcot, miközben véresre sebezték az Egyházat is. Az 1820. év a forradalmi idők leplezetlen kezdete. A déli államok mind felkeltek, hogy uralkodóikat alkotmányosságra kényszerítsék. Madridban már újév napján fellázadt a katonaság. VII. Ferdinánd (1814—1833) ugyanis az 1 Mousart : Az Egyház és az állam. I. k. 26. 1.