Meszlényi Antal: A magyar katholikus egyház és az állam 1848/49-ben (Budapest, 1928)
1. Bevezetés. Az Egyház a XIX. sz. forradalmaiban
AZ EGYHÁZ A XIX. SZ. FORRADALMAIBAN 7 Egyházra s az államra egyaránt veszélyesnek tartotta az 1812-iki cadixi alkotmányt s ezért eltörölte. De helyébe nem léptetett jobbat, hanem merev abszolutizmussal kormányzott. Elhallgattatta a szabadkőműveseket, szigorúan bánt a liberálisokkal, de ugyanekkor feltűnően kegyelte az Egyházat. Ezzel még jobban elmérgesítette a helyzetet s ennek tulajdonítható, hogy az újévi forradalom tisztán antikatholikus irányú lett s teljes három esztendőn át sanyargatta az Egyházat. Első dolga volt, hogy megszüntette az inkvizíciót, száműzte a jezsuitákat s körülbelül 800 kolostort lefoglalt. Midőn ez ellen tiltakozott püspöktársaival a valenciai érsek, őt is halálra kereste. A régi rendhez ragaszkodó főpapokat megfosztotta javadalmaitól s helyükbe olyanokat ültetett, akik rokonszenveztek az alkotmányellenes újításokkal. Giustiniani pápai nuncius vonakodott ezek megerősítését a Szentszéknél kieszközölni, mire őt eltávolíttatta Spanyolországból, a diplomáciai viszonyt pedig megszakította a pápai udvarral. Most már alig akadt valaki, aki mérsékelni merte volna. Ha a honi papság közül valamelyik felemelte tiltó szavát, azt könyörtelenül a vérpadra küldte. A «kortezia» zabolátlanul garázdálkodhatott. Az Egyháznak nem volt olyan belügye, amelybe bele ne szólt volna. Újítani akart még a szentmise, gyónás és prédikálás terén is. Spanyolország tehát 1820-ban durva zárójelbe tette hajdan büszke katholikus jelzőjét. A spanyol felkelés forrongásba hozta a félsziget nyugati részét, Portugáliát is. A forradalom egyházi rombolása itt is azonos volt a fentebbivel. Vagyonát állami tulajdonnak minősítette, kolostorait lefoglalta, papságát kiüldözte. S mindezt VI. János (1816—1826) királyi aláírásával még szentesítette is (1821 okt. 1). Hergenröther J. : Spaniens Verhandlungen mit dem röm. Stuhle. (Archiv für kath. Kirchenrecht.) 12. k. 385. 1.