Ferenczi Zoltán (szerk.): Báró Wesselényi Miklós kiadatlan levelei Kossuth Lajoshoz (Budapest, 1903)
A Tört,■nrtan Tár 1902. évi II—III. füzetében kiadtam vult Kossuthnak eddig ismeretlen leveleit b. Wesselényihez, melyek méltán keltettek figyelmet azoknál, kik hazánk akkori történelmének belsőbb, bizalmasabb, de annál jellemzőbb részei iránt érdeklődnek. Azonban e leveleket valóban érthetőkké s a két férfiú viszonyát teljesen világossá csak az teheti, ha Wesselényi leveleivel együtt olvassuk őket s a mennyiben ránk maradtak, most kiadjuk ezeket is úgy, a mint a Wesselényi LatitusUtila di l'Hinres-ben olvashatók, melyekbe ISIS febr. 4-ike óta Wesselényi minden fontosabb levelét előbb bediktálta s onnan másolták le őket elküldés végett, vagy megfordítva. Az idézett közleményben kifejtettem, hogy a két férfiú levelezése mikor és hogyan kezdődött s szakadt meg 1897 —10. közt Kossuth fogsága miatt, miként helyettesítették ezt Vörös Antal tudósításai Kossuth és családja helyzetéről. Megjegyezzük, hogy Wesselényinek 1811-ig Kossuthhoz írt levelei máig ismeretlenek, mert Wesselényi levélmásolati könyveket csak 1811-ben kezdett vezetni. Nem ismert az a levél sem, melyet Wesselényi Kossuth kiszabadulása alkalmával (máj. 12-én d. u. 5-fi óra közti 1840. máj. elején írt, melyet Kossuth máj. 11 -én kapott meg és rá 14-én felelt ; de tartalma Kossuth válaszából eléggé meghatározható. "Wesselényi e levelét 1). (?) hozta Pestre, mert postán küldeni nem volt tanácsos. Ezután, miután Kossuth Pest m. közgyűlésén jún. 11-én ismert beszédét tartotta, családjával együtt Zemplénbe ment, azután juli 8-án Parádra, így hosszasabban nem váltottak levelet. Ezt különben némi