Ferenczi Zoltán (szerk.): Báró Wesselényi Miklós kiadatlan levelei Kossuth Lajoshoz (Budapest, 1903)

félreértés is okozta s Wesselényi jul. 1-ig sem felelvén Kossuth máj. 14-iki levelére, Kossuth jul. 1-én megint írt, melyet Vörös Antal egyéb küldeményével együtt Olmü­tzbe küldött el poste restante. E levél czélja, melyet a Történelmi Tár­ban kiadtunk, a félreértések eloszlatása volt, mintha Kossuth el­­hidegedett volna Wesselényitől s ez e levélnek teljesen sike­rült; de Wesselényi válaszát nem ismerjük, sőt hosszasabban nem írt, mert 1840. augusztusában több hóra próbából eltá­vozott Breywaldauból, s csak 1841. elején tért vissza szeme rosszabbodása miatt. Ekkor látjuk a másolati könyvben elő­ször e bejegyzést 1841. ápr. 4-én: »T. Kossuth Lajos urnák Pesten«, de a levél bemásolva nincsen. Kossuth szintén h­osz­­szasabban nem irt; előbb házassága, majd lapja foglalták le idejét s a két férfi közt jó ideig Vörös Antal maradt a köz­vetítő; neki írta meg véleményét is Wesselényi 1841. ápr. 13- án a P. Hírlap­ról egy ma ismeretlen levélben, melyet Kossuth szintén Vörös Antal utján tudakolt; Vörös Antalnak írta meg nézetét 1841-ben a Kossuthnak 1841. jun. 17-én adott fáklyás­ zenéről; Vörös utján tudakolta Kossuth Wesselényi véleményét a Széchenyi Edei népére írt Feleld­­ről, de Wesselényi erre még nov. 1-én is csak azt felelte, hogy egészsége gyengélkedése miatt nem írhat a két könyvről, s valóban csak Deáknak írta meg véleményét júl. 1­7-én. Vörös útján biztatta továbbá Kossuth Wesselényit, hogy a küszöbön álló erdélyi országgyűlésre vállaljon követséget; de Wesselényi nov. 18-án erre ugyancsak Vörösnek tagadó választ adott, Igy folyt a két férfiú érintkezése 1844. jun. 11-ig, midőn Wesse­lényi megkezdi újra a levelezést s ezóta megszakítás nélkü­l folyt 1848. okt. 44-ig. E leveleket itt mind adjuk, kivéve a már megjelenteket. Ezek közül az 1844. jan. 4-iki, 1844. jan 14- iki, 1844. febr. 17-iki, 1844. m­árcz. 4-iki, 1844. márcz. 14-iki, 1844. márcz. 41-iki leveleket kiadtam Széchenyi és Kose­at­h írói harc.; a értekezésemben (Uj Magyar Szemle 1900. II. 488, 396. 499, 404. 404, 405. 1.), a Zsibón, 1846. aug. 16-án kelt levelet kiadtam Kossuth és Wesselényi e a. nrhéi éagye értekezésemben; (Szózatlak. 1904. 140. 1.) ezek kiadását tehát itt mellőzöm.

Next