Madarász József: Emlékirataim 1831-1881 (Budapest, 1883)
ELŐSZÓ. Nagy események korszaka azon félszázad, melynek átélt részleteit a közönség tudomására juttatom. 1830 óta naplót vezetvén, a miben részt vettem, azon nap rendesen, legfölebb a következő napokon megírtam. A munka tehát az azon korbeli körülmények befolyása alatt íratott. Már 1861 -ben s azóta évenként gondolkoztam, váljon nem kellene-e tapasztalataimat a sajtó útján közölnöt. 1867 előtt visszatartott ettől az azon idők önkénykedése. Azóta pedig habár László Imre legbensőbb barátommal évenként meg-megújítottuk is a kérdést, a minden évben helyeselt szándék kivitele maradt évről évre, íme már 22 évig. Nagy aggodalommal teszem ezt most is. Tudom, hogy elveim, életem iránya egészen elütnek a most divatozótól, hogy elkárhoztatja ezeket a hatalom, s az ennek szárnyai alatt élődők roppant serege. Tudom, hogy sok egyén és sok rögeszme ellen vívnak élet-halálharcot eszméim, melyek a régibb korral, a szabad megyei intézménynyel, szabadabb léggel fejlettek. Tudom, hogy ifjuságom ábrándjai, férfikorom vágyai nagy határozottsággal támadtak, és emberi korom meggyőződése most is kíméletlenül támad mindent, amit hazámra, nemzetemre károsnak, veszélyesnek hiszek; támadják azokat is, akik a czélra velem egyetértve, annak elérésére az általam helyeselt eszközöket kárhoztatták, elutasították. Tudom, hogy munkámmal sok érdeket zúdítok föl ellenem. De legközelebb megjelentek b. Kemény Zsigmond emlékiratai, és Kovács Lajosnak a békepártról írt műve. S ezekben annyi helytelen fölfogást, a tényeknek annyi elferdítését találtam, hogy munkám kiadásával többé nem kések, még pedig néhány elvtársam biztatása folytán kiadom úgy, amint időnként megírtam, meg kell mégis jegyeznem, hogy napló-töredékeimből a kevésbbé nevezeteseket félretettem, mivel különben igen nagy terjedelmű lett volna jegyzeteimnek egészbeni kiadása.