Farkas Lajos: Egy nemzeti küzdelem története (Budapest, 1896)
Tájékoztató
ból álló bizottság gyűlt össze Hajdú-Dorogon, a liturgikus könyveknek magyar nyelvre fordítása végett, ami publikáltatott is; a kormány részéről — az ismételt sürgetésekre válaszul — szerveztetett; a magyar ajkú hívek részére a dorogi püspöki külhelynökség, és arra érdemes férfiúval töltetett be; a magyar nyelvű oltári szolgálat tényleg behozatott nagy számú görög katholikus egyházban, sőt tényleg az e tekintetben fennálló reciprocitás elvéből kifolyólag a nagyváradi püspök fennhatósága alatt álló debreczeni róm. kath. templomban is megszólalt a debreczeni görög szertartású hívek részére az oltáron a magyar nyelv, és az eredmény mégis késik, várat magára. Ezen helynek méltóságától, hova a napi küzdelmek zaja nem hallatszik be, bizonynyal távol áll a napi felfogásokkal halványítani el az igazság örök fényességű sugarait. Érzem a kötelességet, melyet ez a jogos kívánalom elembe szab, és épen ezért szorítkozom pusztán arra, ezt a kérdést a tudomány világánál fejtegetni, egészen elvontan a napi felfogások változó hullámzásaitól. Nem, mintha lelkemhez nem volna nőve e kérdés nagy hordereje s magyar szívem minden dobbanása ne éreztetné velem a magyar nemzeti ügynek teljesen összenőtt voltát ezzel a kérdéssel. Hiszen hosszú évek sora óta magam is belenőttem e kérdésbe, s mióta boldog emlékezetű Farkas Lajos reményeinek foszladozásával szállt le sírjába, kettős módon érzem a kötelességet, s bizonynyal igyekvem tőlem telhető módon teljesíteni, csillapítani a zúgolódókat, türelemmel lenni, az egyházhoz való hű ragaszkodásban megmaradni, várni, remélem. Nem egyik vagy másik egyház érdeke vezette lépteimet, hiszen azon egyház, melynek kebelében teljes meggyőződéssel foglalok helyet, teljesen távol áll e kérdéstől, s bizonyára