Máriássy Béla: A szabadelvüség multja, jelene és jövője (Győr, 1896)

I. A szabadelvűség kezdete és alapja

­ A szabadelvűség kezdete és alapja. A magyaroknak és a magyar nemzet jellemének min­denütt és minden korban alapját a vitézség, a szabadság szeretete képezte. A hódító nemzet nem ismerte a kény- és osztályuralmat, minden magyar egyenjogú volt, mint azt Werbőczy István kétségkívül helyezi, ezt mondván : »mert mindnyájan egy közös, a Hunok és Magyar törzs­ből származván, köztök úr és szolga, nemes, nemtelen, paraszt nem lehetett«. Constantin görög császár, Kézai Simon, Béla király névtelen jegyzője szerint, a hódító magyar nemzet Árpádot és családját vezérnek választotta, a vezér a törvények megtartására megesküdött, az eskü­szegő száműzetéssel büntettetett. A perekben ítélt a vezér, ítéletet azonban az országgyűlés elé fellebbeztettek, a had­ügyeket a törzsfők meghallgatásával és az országyűlés jóváhagyásával kezelte Az egész ország a nemzet közös és osztatlan tulajdona volt, és azon idegen fajoké, melyeknek a hóditó nemzet némely területeket meg­hagyott. A h­ódításkori politikai szervezet tehát teljesen sza­badelvű volt, mert alapját a jogegyenlőség és a nemzeti is

Next