Keményfy K. Dániel: A modern keresztény politika érvényesülésének akadályai (Budapest, 1905)
I. A liberalizmus 38 éves kormányzása s eredményei
ség követelménye, hogy minden lelkész az államtól hozza fizetését és ha most nem is, de jöhet idő, mikor az állam az egyházi vagyonhoz igen is hozzá fog nyúlni. 18. 1875 óta az országgyűlésen folyton indítványozzák a polgári házasság és a vallási szabadság behozatalát. Tisza azonban ellentétben régi álláspontjával politikai taktikából mindig leszavaztatja. 19. 1881. március 21-én benyújtotta a kormány a keresztények és zsidók között kötendő házassági javaslatot. Tárgyalása a közbeeső választások miatt húzódott s csak 1883 november 18-án került napirendre. A képviselőház elfogadta, a főrendiház elvetette s igy lekerült a napirendről. 23. Dr. Csáky kultuszminiszter 1890 február 26-án kibocsátotta az elkeresztelési rendeletet, a mely előidézője lett az 1894—95-ben megalkotott és életbelépett egyházpolitikai javaslatoknak , a polgári házasságnak, a felekezetnélküliségnek, a polgári anyakönyvvezetésnek és zsidó recepciónak. 20. A szószék-paragrafus, az egyetemi keresztkérdés, stb. nagyon élénk emlékezetnek s érezzük súlyát. És mindez azért történt, mert a liberalizmussal szemben mint küzdő ellenfél csak a kereszténység áll, ugyancsak a maga elveivel és rendszerével. A nemzeti eszmékből kikopott a liberális párt, tehát a párturalom szerencsétlen hatásairól, bűneiről el kellett terelni a nemzet figyelmét. Napirendre tűzte azért az egyházpolitikát, hogy kihúzzák vele a nemzet sülyedő hajóját. Az egyházpolitika keresztülhajtásával megjött a liberális párturalom aranykora, melyet, hogy illatozó legyen, vicinálisokkal, hírlap- és főrendvásárlással, főispáni váltókkal, papok elítélésével, lélekvásárló választásokkal kellett fentartani. A liberalizmus Isten fenhatóságát, a kinyilatkoztatás isteni tekintélyét, az egyház súlyát elvetette, a korlátlan szabadgondolkodást vallási téren proklamálta, az igazelvűség helyébe az egyed függetlenségét és fenségét helyezte. IV. Az ezredéves alkotmánnyal bíró nemzet látja, hogy harmincnyolc év óta az alkotmányosság keretében a jog és közszabadság biztosítékait alig lehet elérni s az azért való küzdelem