Keményfy K. Dániel: A modern keresztény politika érvényesülésének akadályai (Budapest, 1905)

I. A liberalizmus 38 éves kormányzása s eredményei

ség követelménye, hogy minden lelkész az államtól hozza fize­tését és ha most nem is, de jöhet idő, mikor az állam az egyházi vagyonhoz igen is hozzá fog nyúlni. 18. 1875 óta az országgyűlésen folyton indítványozzák a polgári házasság és a vallási szabadság behozatalát. Tisza azonban ellentétben régi álláspontjával politikai taktikából mindig lesza­vaztatja. 19. 1881. március 21-én benyújtotta a kormány a kereszté­nyek és zsidók között kötendő házassági javaslatot. Tárgyalása a közbeeső választások miatt húzódott s csak 1883 november 18-án került napirendre. A képviselőház elfogadta, a főrendiház elvetette s igy lekerült a napirendről. 23. Dr. Csáky kultuszminiszter 1890 február 26-án kibocsá­totta az elkeresztelési rendeletet, a mely előidézője lett az 1894—95-ben megalkotott és életbelépett egyházpolitikai javas­latoknak , a polgári házasságnak, a felekezetnélküliségnek, a polgári anyakönyvvezetésnek és zsidó recepciónak. 20. A szószék-paragrafus, az egyetemi keresztkérdés, stb. nagyon élénk emlékezetnek s érezzük súlyát. És mindez azért történt, mert a liberalizmussal szemben mint küzdő ellenfél csak a kereszténység áll, ugyancsak a maga elveivel és rendszerével. A nemzeti eszmékből kikopott a libe­rális párt, tehát a párturalom szerencsétlen hatásairól, bűneiről el kellett terelni a nemzet figyelmét. Napirendre tűzte azért az egyházpolitikát, hogy kihúzzák vele a nemzet sülyedő hajóját. Az egyházpolitika keresztülhajtásával megjött a liberális párt­uralom aranykora, melyet, hogy illatozó legyen, vicinálisokkal, hírlap- és főrendvásárlással, főispáni váltókkal, papok elíté­lésével, lélekvásárló választásokkal kellett fentartani. A libera­lizmus Isten fenhatóságát, a kinyilatkoztatás isteni tekintélyét, az egyház súlyát elvetette, a korlátlan szabadgondolkodást val­lási téren proklamálta, az igazelvűség helyébe az egyed füg­getlenségét és fenségét helyezte. IV. Az ezredéves alkotmánnyal bíró nemzet látja, hogy har­mincnyolc év óta az alkotmányosság keretében a jog és köz­szabadság biztosítékait alig lehet elérni s az azért való küzdelem

Next