Rudnay Józsefné Veres Szilárda: Emlékeim 1847-1917 (Budapest, 1922)
II. Rész. 1881-1917. - I. Fejezet. Későbbi korom. 1881-1895.
vezette Munkácsy nagy képéhez, Krisztus Pilátus előtt, mely éppen akkor volt Budapesten kiállítva. A múlt évben rendezett irodalmi estélyeket folytatni kívántuk s ekkor Haynald Lajossal és másokkal is megvitatta édesanyám, hogy az „Ember tragédiájáénak melyik a legjobb fordítása? Az „Ember tragédiája“ megjelenésekor Dux Adolf, a későbbi Dóczi Lajos báró a Pester Lloydban ezt írta róla: A Milton „Elveszett paradicsoma“, a Goethe „Faustja“ és a Madách „Ember tragédiája“ három egyszínvonalon álló remekmű. A csúcson több nem fér el, mint e három. Én nagy buzgósággal láttam hozzá, hogy folytassam a már múlt évben megkezdett gyűjtést kiváló írók kézirataiból Ilona leányom albumába, melynek kétségkívül nagy irodalmi becse az idővel csak még növekedni fog. Íme azoknak névsora, kik ezen albumba írtak: Kossuth Ferenc, Vámbéri Ármin, Mikszáth Kálmán, Teleki Sándor, Feridun bey, Győry Vilmos, Arany János, Jókai Mór, Beniczkyné Bajza Lenke, Schwarcz Gyula, Angelo De Gubernatis, Kuun Géza, dr. Haynald Lajos, Trefort Ágoston, Zichy Antal, Szász Károly, D’Artagnan, Justh Zsigmond, Berczik Árpád, Beöthy Zsolt, Csiky Gergely, Gyulai Pál, Bartók Lajos, Almási Tihamér, Lévay József, Gönczy Pál, Váradi Antal, Szmrecsányi Paula, Dalmady Győző, Vadnay Károly, Szontagh Pál gr. O’Donell Tarnóczy Malvina, Dobsa Lajos, Ábrányi Emil, Rákosi Viktor, Torkos László, Hock János, Endrődy Sándor, Herczeg Ferenc, Alexander Bernát, Béri Gyula, Palágyi Menyhért, Pekár Gyula, Rudnyánszky Gyula, Kozma Andor, Juhász László, Szabolcska Mihály, Palágyi Lajos, Berzeviczy Albert, Heltai Jenő, Hermann Ottó, Ágai Adolf, Bartha Miklós, Ambrus Zoltán, Pap Zoltán, Ferenczy Ferenc, Erődi Béla, Lamperth Géza, Thaly Kálmán, Farkas Imre, Lux Terka, Porzsolt Kálmán, Szende Dárday Olga, Szemere György, Raffay Sándor, Rákosi Jenő, Lónyay Sándorné, Szász Károly. Néhányat idézni kívánok : Ne csodálkozzék, ha én — kit a Rudnay-család egyik fölényessége, magyarhon egykori hercegprímása avatott be 55 év előtt a papi hivatásba — ennek légköréből nem tudok gondolataimmal kijutni akkor, midőn egy Rudnay-családi díszes úrnő albumába írva óhajtom, hogy valamint ezen könyvbe szebbnél-szebb dolgokat ir Nagyságod kedves lelkének dicsőítésére tisztelői serege, úgy azon más emlékkönyvben, melyet nem emberi kéz, hanem a Mindenhatónak keze ir Nagyságod számára az égben, nemes, istenes lelkének számtalan tanúságai fényeskedjenek — s mint hirdették ezeket (óhajom szerint hosszú és boldog élete során) tisztelői a földön, úgy egykoron örvendve viszhangozzák az angyalok karai az égben. Budapesten, 1885-ik Martius 2-án. Dr. Haynald Lajos. A rágalom olyan, mint a rossz kutya: a szaladó embert ugatja. Nézzünk bátran szemébe és meghunyászkodik. 1887. ápr. 7. Csiky Gergely: A költészet olyan kincs, amelyet megtalálója sohasem keres és keresője sohasem talál meg. Budapest, 1899. febr. 10-én. Berzeviczy Albert: Minden virág közt legtöbbre nézem én azt, melyet a kedves nógrádi föld a legjobban szivei: az akácfa virágát. Magasra kell felnyúlnia annak, aki le akarja szakítani, de az illatát messziről élvezik a környéken járó idegenek is. Mikszáth Kálmán.