Teleki Sándor: Egyről-másról 2. - Ujabb emlékeim (Budapest, 1882)

Petőfi Sándor Koltón

Petőfi Sándor Koltón, hogy házuk küszöbét többé át nem lépem s a zsidó átok szerint: „nőjjön azon fű!“ Haraynak több esze volt, s azt mondá : — Nem kell bántani, észre sem kell venni a dolgot. Én, a­hányszor idejövünk, min­dig kilopom a marhahúst a fazékból. Beleegyeztünk. Naponta bementünk Bá­nyára, megvesztegettük a szakácsnőt, minden­féle taktikát, stratégiát és praktikát elkövet­tünk, s napokon át nem volt Csausz Bogdán asztalán kedvencz étele : a marhahús. Végre megszántuk, bocsánatot kérettünk vele nejétől, öcscsétől és helyre állítottuk a ház nyugalmát. E gyermekies csíny végtelenül mulat­tatta Petőfit. Órákig elbeszéltünk róla. Az idő­ben nagy divatban volt Sue Eugen regénye, a Párisi titkok ; mi voltunk Csausz úr Cabrion-ja s ő volt a mi Pistelet-ünk. Nem kellene talán ily közönséges, minden napi aprólékosságokat róla csevegnem , de én úgy akarom őt előállítani, a­milyen nálam volt: a mi egyszerű fesztelenségünkben. Nem akarok neki oltárt emelni, hogy reá illeszszem, igen gyarló pap volnék én ahhoz. Gondosko­dott arról ő maga, a magyar nép s a külföld. Ő, a­ki annyit nélkülözött, szenvedett"

Next