Hatala Péter: Az én hitvallásom (Budapest, 1875)
Előszó. A vatikáni zsinat hírére, hazánkban is kezdetét vette az egyházi reform mozgalom. A napi sajtóban, a haladó és maradó járt küzdelmei, mindig élesebbekké lőnek. B. Eötvös József, mint cultusminiszter ismét elővette 1848-ból, a kath. autonómiának, az egyházi önkormányzatnak eszméjét, s egybehívta a kath. előcongressust, melyre később maga a szervező congressus következett Az eszme rokonszenvre talált, mert igen sokan szükségét érezték az egyházi reformnak, mely csak úgy lehete eszközölhető, ha a kath. világi elemnek visszaadatik az egyházkormányzatban őt megillető, de időfolytán a hierarchia és az állam által confiscált, ősrégi joga. Szükség lett volna, a reformok létesítésére az, hogy a világi független elem, döntő befolyást nyerjen az egyházban. A magyar püspökök, a csalatkozhatlan pápa premisiója alatt nem engedtek, a congressus által kidolgozott egyházszervezetben, döntő befolyást világi híveiknek; de engedtek mégis annyit, amennyiből később ezen döntő befolyást kivívhatták volna, de mindenesetre, ekkor is a püspökök akarata ellen. De a püspökök, csak a congressus után vették észre, az általuk elfogadott, úgynevezett, többségi szervezetnek, ezen Achilles-sarkát. És igy, mert sapientis est mutare consilium in melius, később megbánták beleegyezésüket, s a reactio terére léptek. A kormánynak, mint ilyennek, épen nem volt érdekében, hogy a kath. egyház feletti terjedelmes gyámjogokról lemondjon, s azért szívesen támogatta az egyházi önkormányzat réme elől menekvő püspököket. — A kath. congressus javaslatai tehát ad acta tétettek. Azt maguk a püspökök is belátták, hogy a magyar kath. világi intelligentia, legalább túlnyomó nagy többségében , nem hajlandó elfogadni oly autonómiát, mely a hierarchiát, a püspököket függetleníti ugyan az állam gyámkodásától, de a híveket és az alpapságot, ezentúl is auf Gnade und Ungnade, a püspökök kezében hagyná; belátták azt, hogy a magyar kath. világi intelligentia nem hajlandó az egyházi hierarchiában, ez idő szerint lábra kapott, s a csalatkozhatlan pápaságban dogmatizált egyházi absolutismusnak, a hazátlan ultramontanismusnak, a főpapi kényuralomnak, vakon engedelmeskedni, s főleg fizető eszközévé lenni. Maradjon tehát minden a régi kerékvágásban. Így gondolkoznak a főpapok. E gondolatban, s az európai reactió politikai uralmának édes reményében várnak jobb időket.Wir können warten, mondják ők is. A csalatkozhatlan pápa, amúgy is kárhoztatta, az egyháznak az államtóli elválasztásának eszméjét, a csalatkozhatlan tekintélyű Syllabusban. A papius generatio, melyet nevelnek, teljesen ultramontán szellemben serdül nálunk is.