Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
Mit kellene tehát nekünk tenni
NEKÜNK TENNI. jobbra, egyik hátra másik előre húz; az sokszor négy lónak is enged, mellyek egyformán is egyszerre húznak. Soha nem lehet olly Tárgynak Centruma, melly excentrice kezdődött—’s azért Össze is rogy, mint az a* boltozat, mellynek ékező középköve nincs. Egy fa sem nőhet, egy virág sem érhetik gyümölcsre, Mag nélkül. A ki azon törekedik, hogy néki itt is, ott is *% mindenhol legyen egy kis hajléka, annak jó alkalatos *8 derék lakása sehol se lessz. — Az a* ki mindeniken segíteni, magáéból mindeniknek adni akar; annyira eldarabolja javát, hogy valakit Érdemest szerencséltetni, valami Nagyot felállítani , nincs többé hatalmában. A' gyenge Elme, gyenge szív, mindenét kis részekre osztván, a‘ szorgalmatlanságot, henyélést és gond nélkül való életet, táplálja : midőn az, ki concentrice teszen jót, azt műveli,azt eszközli, hogy a'gondatlanság , a3 henyélés, a3 szorgalmatlanság, mellyek szegénységet, betegséget és ínséget következtetnek , lassan lassan ember társai közül kimúljanak. Ő a3 betegség okát és nem annak következéseit orvosolja. ’S nem tesz e az jobbat felebarátainak , a‘ ki hátráltatja, hogy szegények, betegek ne legyenek, mint az, a3 ki rajtok csak akkor segít, mikor már ínségben vannak 3s azon törekedik, hogy a3 nyomorult ügyefogyottnak fájdalmas életét ’s kínjait egy pár esztendővel hosszabbítsa ! 3S nem teszen e az jobbat a3 Lótenyésztésre nézve , ki azon van, hogy a’ gazdák jobb lovakat