Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
Mit kellene tehát nekünk tenni
170 MIT KELLENE TEHÁT tosan megkérni, hogy magokat mind azon csapszéki Mesék által ne hagyják megcsalni, ne hagyják elcsábítani, mellyek nem csak nálunk, hanem másutt is Hagyományképpen nemzetségeken keresztül atyárul fiúra szállottak. Az Ember uny Barátja a* Csudálatosnak, hogy azt mindég szívesen elfogadja, és legtöbbnyire nagyobbítva szebbítve adja tovább. Ki nem örvend csudálatos történet előadásakor egy egész társaság bámulásán ? Szörnyüket hallottam már beszélni Lovakról, majdnem kótyavetyére bocsátá egy némelly lovas tetteit is majd csak nem azzal végzé, hogy ha szorította volna az ember , hogy azokkal 24 óra alatt Mosonból Kolosvárra érkezett is at... Más valakinek két kocsislova elragadta szekerét Veszprém táján is a két első kerékkel, a nélkül hogy a Pesti hídon átment volna , a Tiszamellékén épen és egészségesen érkezék haza !... De ez mind mendemonda. A3 Nép csak beszélleni tud , ritka az, a ki cselekszik. A3 Lórul pedig gyakran az beszéli legtöbbet, ki legkevesebbet ül rajta , kinek se istálója , se lova. Gondolná el az jOlvasó , hogy még Madame Genis is beavatá magát e tárgyba? Js igazi franczia módra az Angol ellen való vetélkedés lelkével azt mondja egy valamelly költeményében :■Jöjjenek az Angolok azon vékony és élhetetlen Anisette-vérű felmesterkélt Lovaikkal, és próbálják csak szerencséjeket a mi jó, erős, derék