Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
A Lóállapotja Magyar Országban
MAGYAR ORSZÁGBAN, 17 tudományja's fáradozása — megfogja akkor látni, hogy hány ágyú, melly talán legszükségesebb és leghasznosabb lehetett volna, marad süllyedve középszerű lovak miatt — hány társzekér csíigy a' mély útban, 's a’ fáradt bajnok eledelét ott tartja — hány vasas katona leszen az ellenség rabja, mert lova 2— 212 mázsát messzire el nem hir 's a' t. Alig hihető, melly könnyen kecsegteti magát az ember álnok bájjal, melly könnyen ámítja maga magát ollyassal a' mi nem úgy, hanem éppen egészen máskép van. Hány kecsegteti magát azzal a’ gondolattal és magát egy házamban azzal csalja, hogy bő értéke van 's a' szerint is él, míglen neki nem sokára nincs mit ennie. Némellyik bátran alszik repedett házában , mert ki van benne, ki van meszelve. Hány Hadi - vezér vesztett csatákat, mert csak katonái számára, és nem azok tulajdonságaira és becsekre ügyelt. De hát a' Gazdaságra? Ezen tárgy nálunk, a’ mint tudjuk, lovakkal alig folytattatok. És azért nem folytattatik, mert a' termékek nagyobb mennyiségben való kitermesztése — a' melly javaknak megnyerésére nagyobb erőt, azaz nagyobb Tőkepénzt kellene a' Jószágra fordítani — bizonyos vevőt nem várhat, a’ ki a’ portékának illendő árát meg is adná. Nem folytattatik továbbá lovakkal azért, mert a’ mi lovaink, vagy is inkább azon kanczák, mellyekkel