Karcsu Antal Arzén (szerk.): A római pápák történelme Sz. Pétertől korunkig 7. (Pest, 1871)
200. VI. Kelemen 1342–1352
Pápaságát igen szép tettel nyitotta meg. Egy külön bullájában kihirdette ugyanis, hogy a mely szűkölködő, szegény sorsú egyháziak magukat nála két hó alatt jelentik, segélyt nyerenének. Roppant számú papság jelent meg, s ő valamennyit tettleges segélylyel és vigasztalással bocsátotta vissza állomásaikra. Azután politikai viszonyokra fordította figyelmét. Legelőször is VI. Filöp franczia s Eduárd angol királyokhoz követeket küldött, de béketörekvéseinek csak 4 évi fegyverszünet jön eredménye. Majd még a császárrak vitáját igyekezék bevégezni, s e törekvéseiben sokkal szerencsésebb volt, mint XXII. János s XII. Benedek. Mit nagyrészt a kedvezőbb körülményeknek is lehet tulajdonítani. Ugyanis a császár tanácsnokai által rábeszélve oly lépésre határozta el magát, mely a közvéleményt ellene fordítá s a pápa érdekeit emelé. Tudniillik Henrik János cseh herczeg Margittal, mint Tirol és Karinthia örökösével házasságra lépvén, természeti tehetetlenség ürügye alatt Lajos császár azt érvénytelennek nyilvánítá s az általa elválasztott nőt fiának, Lajosnak, jegyezte el; előbb azonban a vérrokonságtól maga fölmentette. Az egyház jogát nem tisztelő Occam Vilmos minorita nagyon megrovatta magát, midőn „A császár hatalma a házassági ügyben“ czimű művében a császár eljárását védelmezte. E hűtlenségéért Occam ugyan az egyház ellenes s az eretnekek által dicső s páratlan szerzetesül magasztaltatott; de a császártól az említett jogtiprásért követői tömegesen pártoltak el. Ezt látván Lajos, rémületében oly gyöngének mutatta magát, hogy azért a, némethoni fejedelmek mindegyike által megintetett. Egy a pápához intézendő követi meghatalmazást irt alá, mely azonban VI. Kelemen által Lajos nagy szégyenére visszaküldetett. Majd egy sajátkezüleg írt okmányban elismerte, hogy a XXII. János által ellene felhozott vádak s szemrehányásokra méltó volt s feltétlenül alávetette magát a pápának, visszavonván egyszersmind minden császári működését. Azonban a feloldozást csak akkor nyerte meg, midőn esküvel ígérte, hogy azokat is visszavonja, miket mint német király végzett, s jövőre a pápa tudta s beleegyezése nélkül mit sem fog tenni. Midőn Lajos 1344-ben ezen feltételeket a választófejedelmekkel s nagyokkal közölte, azok IV. Kelemenre, de még inkább a túlengedékeny Lajosra igen felboszankodtak, mint aki rendkívüli