Concha Győző: Pulszky Ferencz. Élet- és jellemrajz (Budapest, 1903)
a MAGYARORSZÁG újjászületésének nagy harczosa, Deáknak, Kossuthnak kor- és munkatársa, a hazáért hosszú ló száműzetést szenvedett hazafi, a magyar művelődés legegyetemesb tehetségű munkása, a szellemes író, a kitűnő tudós. Akadémiánknak 60 éven át, utolsó lehelletéig lankadatlan buzgalom tagja, alelnöke mai ünneplésünk tárgya. A legegyszerűbb ember jellemrajzát csak úgy alkothatni meg, ha az akadályokat, melyekkel megküzdenie kellett, az eszközöket, melyekkel rendelkezett s azt az erőt számba vesszük, melyet fölöttük kifejteni bírt. Mentül rendkívülibb, sajátságosabb az ember ereje, mentül nagyobbak az akadályok, mentül sokfélébbek az eszközök, amelyekből az ember szellemi képe alakul, annál szükségesebb az egymást ellensúlyozó tényezőknek oly pontról tekintése, ahonnét mindannyi kivehető ugyan, de a döntő az előtérbe jut. A rendkívüli tehetségek, melyekkel Pulszky Ferencz fölruházva volt, a czéljai elé gördülő akadályok nagysága, viszont a rendelkezésére álló eszközök sokfélesége, mely életkörülményeinek rendkívüli változatosságából eredt, csak azáltal válnak érthetővé, a róluk rajzolt kép valóvá és hűvé, Pulszky Ferencz jellemét, jelentőségét visszaadóvá, ha őket a magyar renaissance-al kapcsoljuk egybe. Pulszky Ferencz rendkívüli ember volt tehetségeinek, ózdijainak, életkörülményeinek a rendes mértéket meghaladó méretei következtében, akit már ennélfogva sem lehet az emberinek rendes mértékével mérni; de még inkább azzá lett annak következtében, hogy élete a magyar renaissance idejére esett. Pulszky Ferencz a magyar renaissance legsajátosabb kifejezése, ekkori közéletünknek legeredetibb alakja, aki egyéni