Concha Győző: Pulszky Ferencz. Élet- és jellemrajz (Budapest, 1903)
i ségének ellentéteket rejtő sokoldalúságával páratlanul áll politikai, tudományos, művészi életünkben. Minden renaissance a jelennek temetése és a jövőnek előtörése a múltból, avagy az emberi lelkek egyéni teremtő erejéből. A renaissance, ha az emberi élet összes oldalaira kiterjed, feloszlás, azon kapcsolatok felbomlása, melyek az embereket összefűzték, azon javak megvetése, kicsinylése, melyekből a nemzet s az egyesek addig éltek, új kötelékek keresése, új javak utáni vágy, új javak előhozásának próbálgatása. A hit új támpontokat keres, a költészet, a művészet más tárgyakon lelkesül, átalakítja a nyelvet, új technikákat próbál, érzelmeit változott formákban fejezi ki, a gazdálkodás ismeretlen területeken vállalkozik, a tudomány úgy módszerében, mint kutatási czéljaiban megváltozik, az emberek társadalmi együttműködésének létező czélpontjai, kötelékei, s ennek következtében a nemzetek országló életének addigi törekvései, létező alkotmánya, joga, az erkölcs parancsai szűknek, sivárnak, igaztalannak, erkölcstelennek, gyámoltalannak tűnnek fel ama vágyak világában, melyek az emberek közt társadalmi együttműködések, országló hatalmuk alkotmányának formáira, viselkedésök legfőbb elveire nézve támadnak. Ily renaissance-korban minden bizonytalanná válik az ember körül, a szép s a rút, a jó s a rossz, az igaz s a hamis, az okos s az oktalan. A nemzetet nyugtalanság fogja el életének minden pontján, kormányzatában, gazdálkodásában, hitében, irodalmában, művészetében. A magyar renaissancenak Mária Terézia és József alatt a nemzeti élet egyes ágazataiban kezdődő folyamata akkor, midőn Pulszky Ferencz a tanuló életből a cselekvő életbe lép : a 30-as évek első felében a nemzet egész valóját megragadja. Ez újjászületési folyamatnak egyik czélpontja az, a mi által a magyar a világ más népeivel magát szembe állítja s a minek tőlök háborítatlanságot, önmagától pedig az ösztönszerű érzés helyett külső kiformálást, a létezés helyett növekvést és gyümölcsözést, dúsabb tartalommal eltelést kíván. A másik czél e nemzeti egyéniség elemeit, az egyeseket abban is, aminek e nemzeti sajátosság nemzetközi háborítatlanságához s belső kiformálódásához nincsen egyenes köze, a tekintetben is, amire nézve az egyes saját nemzetétől külön életet