Denison György: A lovasság története a legrégibb időktől a jelenkorig (Budapest, 1884)
Bevezetés
A lovasság története. BEVEZETŐ FEJEZET. A minden történelmi források legrégebbike, a szent írásból kitűnik, hogy a világ kezdetével a legősibb időkben az emberi nem csakis néhány családra szorítkozott, melyeknek vezetésére a patriárchai főség teljesen elegendő vola; kitűnik továbbá, hogy e korban a háború ismeretlen volt; miután a népesedés gyér volta (szemben a legelők gazdagsága és a vadászható állatok bőségével) érdek-összeütközést egyáltalán nem eredményezhetett; és így ilyesmi jelentékeny időkig, a közel rokonsági kötelékek kapcsánál fogva nem is jöhetett előtérbe. Első okát czivakodásokra minden valószínűséggel a legjobb legelők, a legelőnyösebb források és vizek iránti óhaj szolgáltathatta. A népesség szaporodása és sűrüsbülése aránylagosan több-több meghasonlási alkalmat szolgáltatott. Ugyanis bizonyos időszakban, amidőn a közösség általános volt, s amely korban a tulajdonjog fogalma egyetemleges elismerésben még nem részesült, a vadászok és pásztorok mindazt megszerezni iparkodván, ami hiányzott, ekként a szomszédok vélt vagy természetes tulajdonjogait bizonyára megsértették. A megtámadás természetesen védelmet és ellentámadást idézett elő, az egyes családok rokonaikat hívták segélyül, és csakhamar mindkét részről nagyobb tömegek alakultak s ekként halálos és nemzedékről nemzedékre terjedő ellenségeskedések vették kezdetüket. Az ellenségeskedések és harczok természetesen végkövetkezményükben a családoknak kölcsönös védelem czéljábóli törzsekbe való alakulásuk alapjait vetették meg s további folyamukban a nemzetekké egyesülést eredményezték. Ugyanazon erkölcsökből s a közös czél tudatából fejlődött ki aztán a hazafiság, mely mellett a rajon *) Lord Arundel of Wardour, Tradition. a) Ezen állítás megerősítését, a Kain-féle testvér-gyilkosságban lehet szemlélni, és a szent írásban Mózes I könyve, 13. fejezet. Tar. 6—8; 21. fejezet 25. 1.; 26. fejezet. 20—21. 1. ' · Bris.