Denison György: A lovasság története a legrégibb időktől a jelenkorig (Budapest, 1884)
Bevezetés
á gás sarjazott fel, s ezek karjain, a harczok további tényezői gyanánt a becsvágyat és az indulatokat látjuk felemelkedni. A harcz és fegyver közvetlen viszonyban állnak egymással. Mindazonáltal valószínű, mikép az utóbbinak feltalálását jóval korábbi időszakig lehet visszavinni, mint az előbbeniét. Az embereknek már a világ alakulásának első időszakában fel kellett ismerniük a vadállatok elleni védelem és élelmüknek azok megölése általi megszerezhetése czéljából, a fegyverek szükségességét. Az első fegyver gyaníthatólag a bunkó és buzogány vola, azután jött a hegyes bot, dzsida és hajító-dárda. Lassanként javítások találtattak fel a tűz általi hegyezés, éles csontok, élesített kövek, és végre reá jöttek a vas, érez és aczél általi hegyezésekre, amint korunkban az a dzsidáknál dívik.1) A kés az emberek legelső szükséglete gyanánt tűnik fel; feltalálása mindenesetre nagyon régi. Meghosszabbítása és meghegyezése a tér feltalálására vezetett, melytől azután csak egy lépés volt a kardig.2) Ami a lőfegyvereket illeti, kétségtelen, mikép ezeknek első eredete a kézből kidobott köre vezethető vissza, mely kezdetlegességében egész a trójai háborúig megmaradt. Ezután valószínűleg a közönséges bunkó következett, szintén kéz által vettetve, és végre a meghegyezett bot mint gerely alkalmazva. A gondolat, hogy a távol fegyvereknél a kordtáv az emberi karnak természetes erején felül, még erőtani eszközök felhasználása által is nagyobbittassék, első érvényesülését a parittya, később a nyíl, a ballisták és katapultokban találta. A hajító fegyverek használata természetesen szoros kapcsolatban van a védfegyverek feltalálásával, biztosítani a harczost a lövetek ellen, melyeket nem lehet a közeli fegyverekkel elhárítani. Gyaníthatólag a fából és állatbőrből készült pajzsok valónak az első védfegyverek, aztán jöttek a sisakok és mellvértek, egyelőre bőrből, később réz és vas kidolgozással. Bizonyos számú harczosoknak az ellenség elleni egyesülése támadás vagy védelem czéljából, bizonyos meghatározott rend fontosságának beismerését vonta maga után s annak szükségességét, hogy a czél elérésére és biztosítására egy vagy több főnökre van szükség, kiknek aztán szigorúan kell engedelmeskedni. A szám gyarapodásával előállt az alosztályokra való szakadás szükségessége s nem kevésbé bizonyos szabályok és alakzatok a fegyelmet és harczmódot illetőleg. A hadtörténelmi fejlődés ezen első korszakában a fegyverforgatási ügyességgel összekötött testi erő, mozgékonyság és kitartás valónak a harczostól megkövetelt legfőbb tulajdonok; a tapasztalt katona, ki egyszersmind a legnagyobb mérvben kitartó is volt, ekként bizton számíthatott a sikerre. Más részről azon harczos, ki mielőtt ellenével összecsaphatna, védfegyverei nehéz súlya alatt nagy utat tenni ’) De Grolland 3, 4, 5. — a) U. o. 2, 3.