Alapi Gyula: Komárom vármegye és az utolsó nemesi felkelés (Komárom, 1910)
Mozgalmas és nehéz esztendő volt az 1809-i Komáromvármegyére nézve, mert az elemi csapások legsúlyosabbika: a háború látogatta meg csendes községeit. A nemesi felkelő seregek összpontosítása, a szabadhegyi ütközet után pedig visszavonulása Komárom vármegyében ment végbe és a seregek főhadiszállása is hosszú időn át Komárom volt. A vármegye területe igazi hadak országútja lett; az egész felvidék, a tiszai seregek, sőt az erdélyrészi hadak is, mind ezen a vármegyénkeresztül jutottak el a táborig, később pedig a komáromi vár nyújtott menedéket a rendes hadseregnek és fedezte János kir. herceg visszavonulását. Az alább elmondandó eseményekből ki fog tetszeni, hogy Komárom vármegye területe az 1809-i események középpontjává lön. 1809 február havában jeges árvíz borította el a dunamenti községeket; a nagy jégzajlás miatt a február 7-ére tervezett közgyűlés csak e hó 27-én volt megtartható. A gyűlésen idősb Nádasdy Mihály gróf, Fogaras földjének örökös ura, aranykulcsos kamarás, titkos tanácsos, királyi ajtónállómester és Komárom vármegye örökös főispánja elnökölt és megnyitó beszédében a Státusokat a nehéz helyzetre emlékeztetve utalt a Rendeknek az uralkodó fejedelem iránt mindenha tapasztalt hűségére és kéri őket, hogy a tárgyalandó ügyeket akképpen intézzék, amint azt a haza bátorságos volta és törvényes alkotmányunk fentartása kívánja.1) . A közgyűlésnek legfontosabb tárgya tényleg az 1808 évi törvénycikkelyek újból való kihirdetése volt. A vármegyének különösen a II. és III. cikkelyek végrehajtása adott gondot, melyek a nemesi felkelésről szólnak. A főispán szerette volna, ha a nemesség felett tartandó szemle azonnal megtartható lészen, de az árvizek s ’) Komáromvármegye közgyűlési jegyzőkönyve, XLV. kötet 1819. 231.