Alapi Gyula: Komárom vármegye és az utolsó nemesi felkelés (Komárom, 1910)
a járhatatlan utak ezt lehetetlenné tették a rendek és így a lustra széleskörű közzétételét határozták el. Mivel Károly Ambrus kir. herceg, esztergomi prímás megírta, hogy a vármegye gyűlésén résztvenni kíván, hogy személyesen tolmácsolja őfelségének „némely intézeteit“ a legközelebbi közgyűlést március 13-ra tűzték ki a státusok. Rögtön a gyűlés után következett a nemesek szemléje, mely iránt szoros végzéseket hoztak a vármegye rendjei.* 2) Március 14-én Komárom városában vette ez a szemle kezdetét és folytatódott a csallóközi járásban Csicsón, az udvardi járásra nézve Szentpéteren, míg a dunántúli két járást, a gesztesit és tatait illetőleg a szemle helyéül Tatát tűzte ki a közgyűlés. A lustráló bizottság tagjai lettek a főispán elnöklete alatt galánthai Balogh János első-, assakürthi Ghyczy Ferenc másod alispán, Rainprecht Ignác, Zámory György, Majthényi Tádé, Csepy Zsigmond, Fogarassy Gábor, Nedeczky Ferenc, Hunyady Ferenc, Szabadhegyi András, Pázmándy Pál, Laky Mihály, Sebő Mihály Bezerédy Ignác, udvari tanácsos, Szent-Ivány Antal és Pázmándy János táblabirák, a vármegye jegyzői kara, a főszolgabirák, minden helységből egy esetleg két nemes személy, akiket az odavaló birtokosok megválasztanak. Kihirdették vármegyeszerte, hogy március 14-től kezdve egy nemes embernek se szabad elhagynia a vármegye területét, míg a lustrán át nem esett. Csak a tehetetlen véneket és az ágyban fekvő betegeket mentesítették e kötelezettség alól. Kötelességévé tették minden nemesnek, aki saját fegyverét akarja használni (ez a törvény szerint szabadságukban állott), hogy azt a deputációnak bemutassa. Kihirdették, hogy aki a királyi tárházból akar fegyvert kölcsönözni vagy venni, azt a küldöttségnek jelenteni tartozik. A szegény nemesség részére az előbbi nemesi felkelésekből megmaradt fegyvereket ajánlották meg a Státusok. Károly Ambrus kir. herceg, az ország prímása csakugyan megjelent a március 13-án tartott közgyűlésen, hol a Rendek elé terjesztette a királyi levelet, amelyben a megajánlott 20000 fő rendes katonaságon és nemesi felkelés sürgős kiállításán kívül a vármegyétől újabb önkéntes adományokat is kért; a prímás beszéde meghatotta a rendeket, de a gyűlés az önkéntes adományokat kinek kinek szabad akaratára és elhatározására bízta. Az első alispán () U. o. 25 1. 2) U. o. 24- 28 11.