Szederkényi Nándor: A magyar hadi intézmény történeti és közjogi megvilágitásban (Budapest, 1896)
ELŐSZÓ. Magyar hadi intézményünk ősi szervezetét, további fejlődését, alakulásait, a honalapítástól, az 1848-iki törvények alkotásáig, úgy amint azt alkotmányunk keretébe beillesztve, közjogunkban megírva, történelmünkben elbeszélve találtam, kívántam rövid vázlatokban, jelen munkámban előadni. Ősi hadrendszerünknek, a magyar genius e bámulatos alkotásának, volt érdeme a honfoglalás könnyű diadala, s a letelepedés páratlan sikere, mely a magyar nemzetet új hazájában, daczára a sors szörnyű csapásainak, immár egy ezred éven át tartotta fenn. A letelepedés után, az európai népcsaládba való olvadás természetes következménye volt, hogy az ősi hadrendszer szoros katonai szervezetének támadó éle, lassan-lassan önvédelmi irányba idomult át, s az mint nemesi jogi kiváltság hárult később a nemzetségek utódaira, az arany bullában körülírt feltételek s kötelezettséggel. Az ősi hadszervezet szorosabb katonai rendszerét, a tatárdúlás zavarta fel végleg. Az Anjouk ezután, a helyzetet készen találták, az Európában akkor uralkodó hűbéres csapatrendszer beillesztésére a magyar hadszervezetbe, mely zsoldos