Pesty Frigyes: Magyarország helynevei történeti, földrajzi és nyelvészeti tekintetben 1. (Budapest, 1888)

Bevezetés

BEVEZETES. A Magyar Tudományos Akadémia 1837. évben, 8-dik nagygyű­léséből következő pályakérdést tűzött ki: »Melyek a két hazában és hajdani magyar tartományokban részint fenlevő, részint régi emlékekben található azon magyar hang- zatú helyirási (topographiai) és családnevek, melyeknek eredeti jelentését bizonyossággal, vagy legalább hihetőséggel meghatároz­hatni ?« A nagygyűlés 1839. évben Czuczor Gergely, Nagy I. és Vörös­marty Mihály ajánlatára, a' 3-dik számú pályamunkának Ítélte oda a 100 aranyas jutalmat, melynek jelmondata ez volt: Quis reddat omnium nominum etymon ? A jutalmazott munka szerzője volt Lenkey Zsigmond, pelsőczi reform, prédikátor. Mindamellett a munka, számos tévedéseinél fogva, sajtó alá nem adatott, sőt a kézirat sem található már meg az Akadémia levél­tárában. A munka elveszésével aligha szenvedett kárt a tudomány és irodalom. Ezt a meggyőződést szereztük legalább a különféle bírála­tokból, melyek e munkáról megjelentek; és Lenkey tán jobb szolgála­tot tesz az ügynek, ha kerülvén a nevek fejtegetését, mihez nem értett, inkább a helynevek gyűjtésére fordította volna erejét. Toldy Eerencz is egy jegyzetben oda nyilatkozik, hogy Lenkey pályairata megnyerte ugyan a díjt, de sajtóra nem érdemesíttetett. (Új Magy. Múzeum 1850—51. I. 371. lap és 1853. év I. 79. lap.) Révész is mondja, hogy a munka nem érdemelte volna meg a kinyomatást. Ezen eredménytelenség daczára méltányolni kell a magyar Aka­démia eljárását, mely oly korán fogta fel a helynevek tudományos értékesítésének szükségét, és abban, hogy ez ügyben pályakérdést tűzött ki, még a berlini Akadémiát is megelőzte, mely — mint Égik I. I., zürichi egyetemi tanár, hozzám intézett levelében írja — eddigelé elsőnek tartatott a búvárlás e nemének felkarolásában. A magyar PESTY FR, : MAGYARORSZÁG HELYNEVEI. I*

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék