Kele József: A jász-kunság megváltása (Budapest, 1903)
1. Előzmények
I. Előzmények. Amióta a jászkunok önmagukat visszaváltották a reájuk és szabadságukra ólomsúlylyal nehezedő, őket rendszeresen kiszipolyozó zálogtulajdonostól, a lefolyt másfél század alatt egész Jászkunság lelkét állandó izgatottságban tartotta annak a kérdésnek megoldása, hogy valljon ezen tartozatlan fizetés visszatérítésére van-e út és mód ? Valljon ez az igény jogos és igazságos-e ? És ha van út és mód, ha a viszszatérítési igény jogos és igazságos, akkor miként kell hozákezdeni ? Kihez vagy ki ellen kell fordulni ennek a követelésnek érvényesítése végett? A kérdés a lefolyt másfél évszázad alatt időközönként vetődött fel, időközönként kizökkentette rendes nyugalmakból az érdekelteket, hogy azután annál nagyobbakat pihenjen. Több ízben szakszerű vitatkozások folytak mellette és ellene, hogy majdan ezen alkalomszerű felhevülések után újra elaludjon. Hogy a régebbi polémiákról ne szóljak, most a hívők vagy hitetlenek seregét elősorolni e helyütt feleslegesnek tartom, a legutóbbi alkalommal ilyetén újabb hírlapi értekezésekre Bakó Mihály orsz. képviselő azon fellépése adott impulzust, hogy ennek a jognak érvényesítése végett a volt Hármas Kerületek községeit összetömöríteni kívánta. Ebből kifolyólag dr. Szendrey Imre archeológusunk a Régészeti Társulat titkára, a Budapesti Hírlap 1903 január 18-iki majd később a Jásznagykun-Szolnokmegyei Lapok 1903 január 1*