Kele József: A jász-kunság megváltása (Budapest, 1903)

1. Előzmények

I. Előzmények. Amióta a jászkunok önmagukat visszaváltották a reájuk és szabadságukra ólomsúlylyal nehezedő, őket rendszere­sen kiszipolyozó zálogtulajdonostól, a lefolyt másfél század alatt egész Jászkunság lelkét állandó izgatottságban tartotta annak a kérdésnek megoldása, hogy valljon ezen tartozat­lan fizetés visszatérítésére van-e út és mód ? Valljon ez az igény jogos és igazságos-e ? És ha van út és mód, ha a visz­­szatérítési igény jogos és igazságos, akkor miként kell hozá­­kezdeni ? Kihez vagy ki ellen kell fordulni ennek a követe­lésnek érvényesítése végett? A kérdés a lefolyt másfél évszázad alatt időközönként vetődött fel, időközönként kizökkentette rendes nyugalmak­­ból az érdekelteket, hogy azután annál nagyobbakat pihen­jen. Több ízben szakszerű­ vitatkozások folytak mellette és ellene, hogy majdan ezen alkalomszerű felhevülések után újra elaludjon. Hogy a régebbi polémiákról ne szóljak, most a hívők vagy hitetlenek seregét elősorolni e helyütt feleslegesnek tartom, a legutóbbi alkalommal ilyetén újabb hírlapi érte­kezésekre Bakó Mihály orsz. képviselő azon fellépése adott impulzust, hogy ennek a jognak érvényesítése végett a volt Hármas Kerületek községeit összetömöríteni kívánta. Ebből kifolyólag dr. Szendrey Imre archeológusunk a Régészeti Társulat titkára, a Budapesti Hírlap 1903 január 18-iki majd később a Jásznagykun-Szolnokmegyei Lapok 1903 január 1*

Next