Horváth Mihály: Magyarország történelme 5. (Pest, 1872)
Tartalom
TARTALOM. TIZENNEGYEDIK KÖNYV. Nemzeti visszahatás: a nemzeti s vallási szabadságért vívott harczok időszaka. 1604—1619. ELSŐ FEJEZET. Rudolf országlatának vége. 1604—1608. I. A felvidéki rendek Rudolf önkényes czikkelye miatt gálszécsi gyűlésükön az engedelmességet megtagadják. Belgiojozó hadat szed. Bocskay István viszonyai, tervei. Belgiojozó által megtámadtatván, a hajdúkat pártjára nyeri, kik a németeket Almosdnál megverik, Belgiojozót Szepesvárig űzik. A felkelés mindenfelé nagy sebességgel terjed. Básta Esztergom alól annak elfojtására siet; de bár egy hajdú csapatot Osgyánnál megver és Szendrőt megveszi, Kassa alól kénytelen elvonulni, s a lázadás mindenfelé elterjedvén, Pozsony felé húzódik vissza. A megrettent udvar Bocskayhoz követeket küld, de hasztalan. Erdélyben fejedelemmé választatik; Szerencsen gyűlést tart s Magyarország fejedelmévé is kikiáltatik; a gyűlés egyéb végzései. Illésházy is a felkeléshez csatlakozik. Bocskay hadait mindenfelé megindítja. Konstantinápolyba athnaméért követeket, Európához manifestumot bocsát, s Erdélybe megy. A mozgalom hírére megijedt Mátyás félig. Rudolfnál hasztalan sürget segedelmet, miért a többi főherczegekkel Linczben összeesküdvén, velök együtt személyesen megy Prágába, a császárt arra bírandó, hogy vagy teljes hatalommal adja át valamelyiküknek Magyarország kormányát, vagy legalább pénzzel segítse őt, hogy a hadakról gondoskodhassék; de mindez süker nélkül marad. Mátyás tehát, eszközei az ellenállásra nem lévén, Illésházy István közbenjárásához folyamodik, ki azt neki meg is ígéri. A felkeltek ezalatt Hont és Nógrádmegye várait, a bányavárosokat és Nyitrát, Nagyszombatot, Trencsényt megveszik s Morvába mennek dúlni. Más csapatok, a dunántúli vidéket hajlítják a felkeléshez. Homonnay Bálint Szinán egri basával Érsekújvárt vívja, Mahomed nagyvezér pedig Visegrádot megvervén, Esztergomot foglalja el.