Balás Margit: A váradi kapitányság története (Nagyvárad, 1917)
I. Bevezetés
1. Bevezetés. A török, mint tudjuk, nagyon erősen belejátszott hazánk történetébe, keserves és mélyen járó nyomokat hagyva hátra emlékezetünkben. Az a hatalom, amely már Konstantinápoly elfoglalásával mintegy éreztette s jelét adta annak, hogy a história színpadán tehetséget és arravalóságot megpróbáló, de elsőrangú szerepre tart számot, ettől kezdve folytonosan emelkedőben volt. Trónján harcias, hódítani vágyó szultánok ültek s egyik a másikától vette át örökségképen hagyományul azt a politikát, amelynek éle főleg ellenünk irányult. A töröknek hazánkban való sürü megjenése, hadjáratai, melyeknek vezetői a pasák, de gyakran maguk a szultánok voltak, erősen megpróbálták nemzetünket. Ennek a keserves megpróbáltatásnak átélését annál nehezebbé s szinte elviselhetetlenné tette az a körülmény, hogy a mohácsi vész után kettészakadt, két uralkodó között kétfelé oszlott nemzet állott az egységes török félholddal szemben. Azokban az időkben, amikor minden ember, mint katona, kardjával s vérével szolgálta hazáját, fontos szerep jutott a várak, városok védelmezőinek, a kapitányoknak s várnagyoknak Sokszor egy-egy kiszemelt vár vagy város elfoglalása vagy megsarcolása volt a beütéseknek, becsapásoknak tisztán bevallott, egyedüli célja. Egy-egy vitézebb várkapitánynak a hite mindig eljutott a török udvarba, akinek aztán számolnia kellett azzal az eshetőséggel, hogy harcias, bátor magatartását.