Ujhely Géza: A vasutügy története (Budapest, 1910)
Előszó
ELŐSZÓ. A közgazdasági és kulturális élet fejlesztésének nemcsak egyik legtevékenyebb eszköze, de egyik legfontosabb tényezője : a vasút. A vasútügy története tehát méltán sorozható az emberi művelődéstörténet körébe. A vasút, mint közlekedési eszköz, mélyen belenyúl az ember egyéni és társadalmi életének minden ágába, nagy jelentőségű átváltoztatásokat, átalakulásokat idézve elő mindenfelé. Emelőleg, fejlesztőleg, termékenyítőleg hat az állam és társadalmi élet minden nyilvánulására. A szó legteljesebb értelmében a közgazdaság és kultúra hatalmas és ma már nélkülözhetlen tényezője egy kifejlett közlekedési hálózat, melynek áldásos hatásai a társas együttlétben még csak fejlődhetnek. A közlekedésügy irodalmának általában, de különösen a vasútügy történetének mégis kevés mivelője akadt. Nem fejtegetem itt ennek okait, csak rámutatok a tényre. Rámutatok, mert a magyar vasutügy történetét sem írta meg eddig senki sem. Az 1887-ben Baross Gábor által létesített vasúti tisztképző tanfolyamon tanítandó tárgyak egyikéül a vasutügy története is kijelöltetett. A tárgy előadó tanárává Vörös László azzal a kötelezettséggel neveztetett ki, hogy tankönyvet írjon. Vörös László majdnem tíz évig maradt a tárgy előadója, de — mint később sajnálatának adván kifejezést — nagy elfoglaltsága következtében kénytelen volt lemondani arról, hogy szándékát megvalósítsa és megírja könyvét.