Ujhely Géza: A vasutügy története (Budapest, 1910)

Előszó

ELŐSZÓ. A közgazdasági és kulturális élet fejlesztésének nem­csak egyik legtevékenyebb eszköze, de egyik legfontosabb tényezője : a vasút. A vasútügy története tehát méltán soroz­ható az emberi művelődéstörténet körébe. A vasút, mint közlekedési eszköz, mélyen belenyúl az ember egyéni és társadalmi életének minden ágába, nagy jelen­tőségű átváltoztatásokat, átalakulásokat idézve elő minden­felé. Emelőleg, fejlesztőleg, termékenyítőleg hat az állam és társadalmi élet minden nyilvánulására. A szó legteljesebb értelmében a közgazdaság és kultúra hatalmas és ma már nélkülözhetlen tényezője egy kifejlett közlekedési hálózat, melynek áldásos hatásai a társas együttlétben még csak fej­lődhetnek. A közlekedésügy irodalmának általában, de különösen a vasútügy történetének mégis kevés mi­velő­je akadt. Nem fejtegetem itt ennek okait, csak rámutatok a tényre. Rámuta­tok, mert a magyar vasutügy történetét sem írta meg eddig senki sem. Az 1887-ben Baross Gábor által létesített vasúti tiszt­képző tanfolyamon tanítandó tárgyak egyikéül a vasutügy története is kijelöltetett. A tárgy előadó tanárává Vörös László azzal a kötelezettséggel neveztetett ki, hogy tankönyvet írjon. Vörös László majdnem tíz évig maradt a tárgy előadója, de — mint később sajnálatának adván kifejezést — nagy elfog­laltsága következtében kénytelen volt lemondani arról, hogy szándékát megvalósítsa és megírja könyvét.

Next