Árkövy Richárd: Vámszövetség vagy önálló vámterület? (Budapest, 1905)
Politikai zavaroknak megvan az az előnyük, hogy sokféle, bár kiforratlan eszmét vetnek felszínre. Ilyképp történt, hogy a legutóbbi parlamenti bonyodalmak, melyek úgy Ausztriában, mint Magyarországon megakadályozták az állami gépezet működését, indokolttá tették az önálló vámterület kérdésével való behatóbb foglalkozást. A kiegyezés 1897 óta nem jöhetett létre, provizórium provizóriumot követett és mivel az államélet rendjének helyreállítása a bonyodalmakat szülő bonyodalmak folytonos szaporodása következtében mindjobban késett és a közeli kibontakozásra sem Magyarországon, sem Ausztriában nem igen volt remény, az áldatlan helyzet akarva, nem akarva arra a kérdésre irányította a közvélemény figyelmét, vájjon nem lehetne-e a bonyodalmak folyton megújuló sorozatát a gazdaságpolitikai szervezetnek egészen új alapokra való fektetésével berekeszteni. A közjogi kérdések most is előtérben állottak, de a nemzet közgazdasági értékének igen örvendetes fejlődéséről tesz tanúságot az a körülmény, hogy a szoros értelemben közjogi, alkotmányjogi kérdésekkel az 1867-iki kiegyezés óta egybeforrott közgazdasági kérdések a közvéleményt majdnem ugyanolyan mértékben foglalkoztatták, mint az alkotmányjogi gravamenek. A közgazdasági kérdések iránt nyilvánuló nagyobb érdeklődés a bonyodalmas helyzetből való kibontakozásra inkább hátrányos, mint előnyös hatásssal volt: a közjogi gravamenekhez most még közgazdasági gravamenek is járultak. Ámde államiságunk, nemzeti életünk fejlődésének szempontjából végtelen nagy jelentőségű az önálló magyar közgazdasági közvélemény kialakulása, és bár e közvélemény ezidőszerint jobbára csak kiforratlan eszméket hánytorgat a nyilvánosság előtt, ez eszmék nem üres chimaerák, hanem csiraképes magvakat rejtenek magukban, melyek a politikai hullámok elsimultával az eddigi ütemben továbbfejlődő