Árkövy Richárd: Vámszövetség vagy önálló vámterület? (Budapest, 1905)
nemzeti élet által kellően előkészített talajba vetve, egy szebb és boldogabb jövő kisarjsózásának reményével kecsegtetnek. Vámszövetség és önálló vámterület ma még jobbára csak jelszavak. Két hatalmas pártra oszlik az ország, melyek egyike az 1867-iki kiegyezés gazdasági politikájának folytatásában, másika a teljesen önálló gazdasági berendezkedésben látja a magyar állam jövő fejlődésének biztosítékát. A czél, melyre mindegyik párt törekedik, egy és ugyanaz: a nemzeti vagyonosodás s evvel az önálló államiság és nemzeti kultúra biztosítása. A módokat illetőleg azonban, melyekkel e czél megvalósítható, a legellentétesebb nézetek állanak egymással szemben. A helyzet bonyolultságának s a megoldás módozataira vonatkozó nézetek ellentétes voltának következménye az a fogalomzavar, mely a nagyközönség számára rendkívül megnehezíti a mindjobban előtérbe nyomuló kérdések világos áttekintését és megbírálását. És csak a legutóbbi időkben, amióta közgazdasági életünknek néhány kiváló férfia szakszerű előadások és irodalmi munkák keretében a gazdasági létkérdéseket a a közjogi kontroverzióktól lehetőleg különválasztva igyekszik tárgyalni, kezdünk tisztább betekintést nyerni a közelmúlt gazdaságtörténetébe és jövőnk gazdasági életébe. Nincs állama Európának, ahol a közgazdásznak nehezebb helyzete lenne, mint Ausztriában, vagy Magyarországon, mert nincs állam nemcsak Európában, de az egész föld kerekségén, melyet földrajzi fekvés és nemzetközi politika egy más állammal oly szoros politikai és gazdasági kapcsolatba helyezett volna, mint hazánkat. A magyar közgazdász nincs abban a szerencsés helyzetben, mint akár csak a román vagy szerb közgazdász is, hogy saját nemzeti szempontjából a közgazdaságilag abszolúte jót minden fenntartás nélkül javasolhatná. A magyar közgazdász láthatja ezt az abszolúte jót, de mivel mindig kényszerítve volt, van és lesz, bármi történjék a jövőben, számolni avval is, hogy egy más, az ő saját hazájával legszorosabb kapcsolatban álló országban, közgazdasági szempontból mi az abszolúte jó, mindig kompromisszumokról kell, hogy gondoskodjék, melyek az egyik félnek is, a másik félnek is juttatnak valamit, — de az abszolúte jót egyiknek sem. Amit a következőkben elmondandó leszek, nem egyéb, mint már eddig is ismeretes közgazdasági tények felsorolása és eme adott tények számbavételével a jövő fejlődés esélyeinek vázolása. Nem közjogi polémia, nem pártszempontoktól vezérelt közgazda-