Csetényi József: A vámszövetség és bankközösség problémája (Budapest,1908)

Előszó

bírta, hiányukat sem érezhette. Önállósági vágyába te­hát sohasem voltak belekapcsolva, sohasem éltek­­eleve­nen, konkrét célok formájában a nemzeti létnek na­gyobb fejlődési fokán jelentkező föltételei. Életösztöne, a magyar politikai életnek ez a gazdag és pótolhatatlan forrása, amely minden sekélyes okoskodásnál és tudo­mánynál biztosabb útmutató, mert évezredes tapasztalat van benn fölhalmozva, a nemzeti önállóság legnagyobb kérdéseiben, az önálló vámterület- és önálló hun­ye kérdé­sében nem lehetett oly biztos és parancsoló vezető, mint azelőtt a veszélyeztetett alkotmány védelmében. S ami fokozta a bajt, a vezetésre hivatott értelmiség sem is­merte föl bennük az önállósági problémát és még akik az önálló vámterület, az önálló bank híveiül vallják ma­gukat, azok is gazdasági érvekkel védik■ álláspontjukat, tehát ráhelyezkednek arra az alapra, amelyen a közös­ség hívei is megállhatnak valahogy. Hangoztatják ugyan már imitt-amott az önállósági szempontot is, de nagyon gyöngén s inkább utolsó ütőérvnek tartogatják, amikor már a közösség harcosaival szemben gazdasági érvekkel nem győzik. De vita még mindeddig közösen elfogadott gazdasági alapról folyt, az önállósági szem­pont mellékes emlegetésével. T Ha mégis homloktérbe tolják, rögtön hozzáteszik, hogy az önállóság megterem­tése áldozatot követel ugyan a nemzet föl, de a magyar nemzet áldozatkész volt mindig, amikor önállósá­gáról volt szó. Mintha az önállóság afféle fény­űzési kel­léke volna a nemzetnek, amely nagyon sokba kerül, sze­rénykedve nélküle is meg lehetne élni s csak akkor van

Next