Gaal Jenő: Jelentés a folytonos üzemek munkabeosztásával foglalkozott londoni nemzetközi értekezletről (Budapest, 1912)
é sek nemzetközi szabályozása szükséges-e? Ez a jelentés mielőbb, de legkésőbb a Nemzetközi Egyesület legközelebbi nagygyűlésére készüljön el. Az említett határozat értelmében e bizottságba minden nemzeti sectiónak joga volt két tagot kiküldeni. A kormányok is értesíthettek a végből, hogy ezen szakbizottságban képviseltethessék magukat. E felhívások nyomán a londoni különbizottságba a sectiók többsége választott kiküldötteket és a legtöbb nyugateurópai állam kormányai többnyire igen előkelő szaktisztviselők és kiváló egyetemi tanárok által képviseltették magukat, így az angol kormány nevében a Home Office köréből Mr. Clark Kennedy, a német birodalmi kormány képviseletében dr. Leymann titkos kormánytanácsos, a franczia kormány nevében Fontaine Arthur államtanácsos, az osztrák kormány képviseletében dr. Mataja Viktor valóságos belső titkos tanácsos, az olasz kormány képviseletében Montemartini tanár és a munkásügyi hivatal főnöke jelentek meg. A Törvényes Munkásvédelem Magyarországi Egyesülete is megnevezett két kiküldöttet, de azok tényleg nem voltak jelen a bizottság ülésein, így azután a tisztelettel alulírottra hárult az az egész feladat, hogy a szőnyegre került kérdések összes anyagát alaposan áttanulmányozza, a három világnyelven folyt tanácskozásokat figyelemmel kísérje és még a nagygyűlés előtt behatóbb előzetes jelentést készítsen, melyből az illetékes tényezők és talán az érdekeltek is tájékozódást nyerhessenek a döntés előtt. Ennek az ügynek reánk nézve látszólag nincs oly nagy jelentősége, mint a nyugateurópai nagyiparosállamok számára, de miként az alább felhozandó adatokból kiderül, hazánkban is nagyobb számmal vannak már oly iparvállalatok, melyek éjjel-nappal képtelenek munkásaik nagy részét foglalkoztatni. Ezenkívül az ismert okokból minden tekintetben fontossága van annak, hogy ahol magas rendű culturál munkát végeznek a művelt nemzetek együtt, onnan mi se hiányozzunk. De iparunk és általában közgazdaságunk fejlesztése közben mi szinté e esénytelenek vagyunk ezél-