Gaal Jenő: Jelentés a folytonos üzemek munkabeosztásával foglalkozott londoni nemzetközi értekezletről (Budapest, 1912)

é­ sek nemzetközi szabályozása szükséges-e? Ez a je­lentés mielőbb, de legkésőbb a Nemzetközi Egyesü­let legközelebbi nagygyűlésére készüljön el. Az említett határozat értelmében e bizottságba minden nemzeti sectiónak joga volt két tagot kikül­deni. A kormányok is értesíthettek a végből, hogy ezen szakbizottságban képviseltethessék magukat. E fel­hívások nyomán a londoni külön­bizottságba a sectiók többsége választott kiküldötteket és a legtöbb nyugat­­európai állam kormányai többnyire igen előkelő szaktisztviselők és kiváló egyetemi tanárok által képviseltették magukat, így az angol kormány nevé­ben a Home Office köréből Mr. Clark Kennedy, a német birodalmi kormány képviseletében dr. Ley­­mann titkos kormánytanácsos, a franczia kormány nevében Fontaine Arthur államtanácsos, az osztrák kormány képviseletében dr. Mataja Viktor valósá­gos belső titkos tanácsos, az olasz kormány képvi­seletében Montemartini tanár és a munkásügyi hivatal főnöke jelentek meg. A Törvényes Munkás­védelem Magyarországi Egyesülete is megnevezett két kiküldöttet, de azok tényleg nem voltak jelen a bizott­ság ülésein, így azután a tisztelettel alulírottra hárult az az egész feladat, hogy a szőnyegre került kérdé­sek összes anyagát alaposan áttanulmányozza, a három világnyelven folyt tanácskozásokat figyelem­mel kísérje és még a nagygyűlés előtt behatóbb előzetes jelentést készítsen, melyből az illetékes tényezők és talán az érdekeltek is tájékozódást nyer­hessenek a döntés előtt. Ennek az ügynek reánk nézve látszólag nincs oly nagy jelentősége, mint a nyugateurópai nagyiparos­államok számára, de miként az alább felhozandó ada­tokból kiderül, hazánkban is nagyobb számmal vannak már oly iparvállalatok, melyek éjjel-nappal képtele­nek munkásaik nagy részét foglalkoztatni. Ezenkívül az ismert okokból minden tekintetben fontossága van annak, hogy ahol magas­ rendű culturál munkát vé­geznek a művelt nemzetek együtt, onnan mi se hiá­nyozzunk. De iparunk és általában közgazdaságunk fejlesztése közben mi szinté e esénytelenek vagyunk ezél-

Next