Petz Gedeon: Grimm törvénye. Nyelvtudományi tanulmány (Budapest, 1888)

Első fejezet. Régibb nézetek. Grimm elmélete

ELSŐ FEJEZET. Régibb nézetek. Grimm elmélete. Az a törvény, vagy helyesebben törvények összege, mely e fejtegetésünk tárgyául szolgál, ama változásokat foglalja magában, a­melyeket az indogermán ősnyelv explosiv­ hangjai a germán nyel­vekben való továbbfejlődésükben feltüntetnek. Grimm Jakab, a német nyelvtudomány nagymestere, volt az első, a­ki felismerte az ezen változásokban nyilatkozó törvény­­szerűséget s ő volt az első, a­ki e változásokat egy általa lautver­­schiebungnek (hangmozdítás) nevezett hangtörvényben összefog­lalta. Azóta a lautverschiebung törvénye egyik megingathatatlan sarkköve lett nemcsak a német, hanem az egész indogermán összehasonlító nyelvtudománynak. E törvény egyrészt helyes világításban tüntette fel azon viszonyt, melyben a germán alap­­nyelv s az ebből szakadt leánynyelvek hangrendszere az id­­ ős­nyelv hangjainak egy részéhez áll, s másrészt, a­mi talán még fontosabb, első példáját tüntette fel a nyelv életében uralkodó következetes és szabályszerű hangfejlő­désnek, a­mit a mai nyelv­­tudomány főelveként hangoztat. Teljesen méltányos tehát, ha e nevezetes törvényt felfedezőjéről Grimm törvényének is nevezik, (Raumer, Scherer) *), bár, a­mint fejtegetésünk folyamán látni fogjuk, Grimm felfogását az újabb kutatás sok tekintetben módo­sította. *) Főleg az angol nyelvtudományban általánosan elterjedt neve ez a lautverschiebungnak (Grimms law). Mi a következőkben vagy megtartjuk e törvény német nevét, vagy hangmozdításnak nevezzük azt, a­hogy Dr. Heinrich Gusztáv, e törvénynek nálunk bizonyára első ismertetője, egyetemi előadásaiban nevezi. A fogalmat egész pontosan kifejező magyar nevet alig lehetséges alkotni , hisz a német szó is magában véve egészen színtelen és ráillenék minden hangváltozásra, de már annyira összenőtt a fogalommal !*

Next