Justh Zsigmond: Művész szerelem (Budapest, 1888)
118 JUSTH ZSIGMOND bensőségteljesen néztek egymásra. Hallgattak. Mit is mondhattak volna még egymásnak ? Teréz nem értett meg az egészből semmit, csak a szavakat hallotta, magát a párbeszédet újabb művészi hóbortnak vette. Aztán felhasználta a csendet s utazásairól kezdett beszélni. Újpesttől az Akadémiáig egy búzámban darált, boldogan, hogy akadt hallgatója. Pedig a másik kettő nem figyelt szavaira. Csak hagyták, hogy fecsegjen. Jól esett nekik, hogy nem kell beszélniük. Az Akadémiánál Paula és Teréz kiszállták, Arzén a hajón maradt. — Holnap reggel jöjjön Ernő műtermébe. Korán, ha lehet már tízkor... Illendő lesz, nála mutatkoznia — tette hozzá hirtelen. Midőn a hajó ismét elindult, Arzén azon gondolkozott, hogy mi lesz mindennek a vége ! Mert most már bizonyos volt arról, hogy Paula is szereti .. .