Stern Ábrahám: Héber nyelvtan (Budapest, 1925)
Előszó
ELŐSZÓ. A zsidó vallásoktatás támogatására készült e könyvecske. Négy éve, hogy több budapesti középiskola zsidó tanulóinak vallástanára vagyok. Kezdetben számos külső körülmény befolyása alatt meg kellett elégednem a vallás tanításainak egyszerű interpretálásával, jól rosszul kivonatolt bibliai történetek és nem mindig sikerült szövegfordítások alapján, és valóban nem a tanulókon múlt, hogy az elért eredmény nem elégített ki. Kerestem az okát és mindinkább arra a meggyőződésre jutottam, hogy a zsidó vallásoktatás, ha az általános műveltségre törekvő ifjúságra egész erővel hatni akar, ha az ifjúság erkölcseit formáló tényezővé akar lenni, nem nélkülözheti azt az eszközt sem, mely vallásos könyveink eredeti szövegének megértéséhez vezeti az ifjúságot. A tiszta forrás vize sem az többé, ha nem közvetlenül iszszuk azt, nincs meg az az ereje és üdítő hatása, habár a legjobb csatornákon át vezetjük is a szomjazóhoz. Vallásunk szintén egyetemes irányú és hála az isteni gondviselésnek, ma már nincsen sem röghöz, sem nyelvhez kötve, mindazonáltal a zsidó ifjúságtól akkor sem vonhatjuk meg a héber nyelv ismeretét, ha, hogy az istentiszteleteken a zsinagógákban urbi et orbi nem héberül, kor, hagyomány és szent könyveink által megszentelt nyelven fejeznék ki vallásos érzelmeinket. Hisz e nyelv az, melyben és melyen a zsidóság legsajátosabb géniusza nyilatkozik meg; e nyelv ismerete adja kezünkbe a kulcsot azon magasztos tanok igazi megismeréséhez, melyeknek terjesztése az emberiség között a zsidóság hivatását képezi, a prófétáktól mind e mai napig. Prófétáink lánglelkű szózatai, zsoltárköltőink magasztos imái és énekei ma is egész erővel hatnak a nemesebb lelkekre. Ha a zsidó ifjúságnak kötelessége örökségét birtokába venni, őseinek eszméivel magát megszentelni saját tökéletesítésére és embertársai boldogítására, a vallástanároknak nevelői kötelességük, nekik ez örökség birtokba vételét egész erővel lehetővé tenni.»