Beksics Gusztáv: A dualismus. Története, közjogi értelme és nemzeti törekvéseink (Budapest, 1892)
Eőszó
ELŐSZÓ. A közvéleményt és a parlamentet minduntalan közjogi kérdések zaklatják. Heves viták folynak a dualismus, névszerint az 1867: ΧΠ. t.-czikk tartalma és közjogi értelme felett. E viták kapcsán valóban kérdezni lehetne: igaz-e, hogy az 1867: XII. t.-czikk értelme bizonytalan, s hogy ekkér a nemzet legfőbb jogai tekintetében kétely foroghat fenn? Igaz-e különösen az, amit közjogi munkákban, sőt már az iskolában kezdenek hirdetni, hogy Magyarország és Ausztria közt reálunió van, tehát, hogy Magyarország államisága a dualizmus által csorbát szenvedett ? Jelen munkám által közre akartam hatni azon közjogi cháosz megtisztítására, mely nem annyira az 1867: XII. t.-czikkben, mint inkább sok értelmezőjének felfogásában van. Nincs fontosabb kérdés a XII. t.-czikk kapcsán, melyet fel nem vetnék s melyre a korrekt feleletet megadni nem igyekezném. A helyes felelet czéljából azonban nem elég a XII. t.-czikk bármily alapos ismerete, szükség van annak vizsgálatára, miként és mily körülmények közt jött létre e törvényczikk ? Sőt szükség van a magyar alkotmánytörténet és közjog összes forrásainak ismerésére, s különösen a már csak kevesek által lapozgatott Corpus Juris beható tanulmányozására. Az 1867: XII. t.-czikk csak úgy értelmezhető helyesen, ha behatóan megvizsgáljuk, miben állt Magyarország államisága a pragmatika sanctió előtt s után, 1848-ban, s miben áll 1867 óta?