Hahnemann Sámuel: Organona a' Gyógymüvészségnek, vagy Hahnemann Sámuel Homoeopathia-ja (Pest, 1830)
Előszó a' Negyedik Kiadathoz
Volna csak azon természet, melynek önsegedelme a’ betegségek gyógyításában az eddigiem gyógytanodától mint meghaladhatatlan gyógymód véteték föl, és melynek követése a’ gyógyász legfőbb czéjának tartalék, ő maga a* nagy természet, vagyis a’végtelen természet-egyetemben munkálódó nagy művenet minden tudalmának szózata, úgy ezen csalhatatlan szózatot követelünk kellene, ámbár akkor nem láthatnék által, miért kellene nekünk majd mint orvosoknak ezen (kétesen úgynevezett) természetsegedelemek ráfogva meghaladhatatlanoknak tartott készületeit vagy intézeteit a’ nyavalyák orvoslásában gyógyszereink által történő művészi beavatkozásainkkal megzavarnunk, vagy czél ellenkezőleg fölmagasztalnunk; de egészen másként van a’ dolog! Azon természet t. i., mellynek önsegedelme az eddigi gyógytanodától mint meghaladhatatlan és egyedül követésre méltó gyógymód tekinteték, nem