Hahnemann Sámuel: Organona a' Gyógymüvészségnek, vagy Hahnemann Sámuel Homoeopathia-ja (Pest, 1830)

Előszó a' Negyedik Kiadathoz

m más, mint az életmüves embernek egy kás ter­mészete, nem más, mint belingerféle, eszte­len, meggondolni nem bíró, testünk életmüves törvényeihez kötött életerő, mely a" Teremtő­től csak arra rendeltetett, hogy az embernek ép létekor éretmű­ségének munkásságát és ér­­zeményeit csudálásra méltó tökély és ép folya­matban tartsa, nem pedig arra teremtetett, de nem is arra való, hogy a­ fölbomlott vagy el­vesztett egésségnek visszatérését eszközölje. Mert ha életerőnk ekként a’ külvilág ellensé­ges behatásai által egészségében megváltozta­­tik, úgy ezen erőlény Jbelingerként és mintegy önmozgonyosan fog azon iparkodni, hogy ma­gát lázzadó készületei által a’ már elkezdődött megváltozástól (a’ betegségtől) megmentse­­, de az ő törekedése maga is betegség, maga is csak az eredeti helyébe következő második rész; ő az életműség intézeteinek törvényei szerint, melyeken maga alapodik, egy másféle, külön­böző betegséget támaszt, hogy ekként a’ benne támadttól megmenekedjék, a’ mit­ő fájdalom, letételek, s. a’ t., leginkább pedig kiürítések, a' test sok folyó és merő részeinek vesztessé­ge által, erőlködött, olykor kétes, kelletlen, gyakorta szomorú kimenetellel törekszik esz­közölni. Ila az emberek azon belingerféle, eszte­len életerőnek a’ betegségek orvoslására czélze önsegítsége vak törekedése­it, 's ezeknek tö­

Next