Kriesch János: A természetrajz vezérfonala 1. Állattan (Buda, 1864)
ELŐESZÓ. Átadom ezennel hazánk reményteljes tanúi, ifjúságának, s egyszersmind a tudományos pályán lelkes vezéreiknek is, az állatokról szóló tankönyvecskémet. Minthogy főképen gymnasiumainknak szántam, melyeken fájdalom jelenleg a szívet és lelket egyaránt mivel a természetrajzról oly mostohán van gondoskodva, igyekezetem főleg oda vala irányozva, hogy a gymnasiumba járó ifjúnak — a ki előtt egész tanfolyamában csak egyetlen egyszer, még pedig mindjárt pályájának kezdetén nyittatik föl a magasztos természet isteni tára — esze és éveihez mérve, részint lehetőleg legtöbb gyakorlati ismeretet nyújtsak, részint pedig — és ez a fő — neki tehetségeihez képest a tudomány valódi szellemébe belátást szerezzek. Minden mivolt embertől, legyen az pap, katona, ügyvéd vagy hivatalnok méltán követeljük, hogy a természetrajzról is fogalma legyen. A gymnasiumban tehát feladatunk, bármily kevés idő fordíttatik is a természetrajz tanítására, az ifjút arra bírni, hogy fontos és a közéletben szükséges természetrajzi adatoknak gyűjtése mellett, a valódi tudományt is megízlelje. És ha mindjárt az egész tanév alatt nem tettünk volna egyebet, mint azt, hogy a természetrajz valódi szellemét az ifjú kebelbe beleültettük; ha az egész éven át nem is tanult volna az ifjú egyebet, mint azt, hogyan kell a természetet tanulmányozni, eleget tettünk. A romlatlan minden szép iránt, tehát a természet iránt is, fogékony ifjú kebel a megkezdett után annyi örömet, annyi vonzót fog találni, hogy azt, ha csak a természet iránti szeretet kellően fel van ébresztve, soha többé el nem hagyja, mégpedig annál kevésbé, mivel tudvágya napról napra növekedvén, ez mindig tovább is tovább serkenti.