Kriesch János: A természetrajz vezérfonala 1. Állattan (Buda, 1864)

E­L­Ő­ES­Z­Ó. Átadom ezennel hazánk reményteljes tanúi, ifjúságának, s egyszersmind a tudományos pályán lelkes vezéreiknek is, az álla­tokról szóló tankönyvecskémet. Minthogy főképen gymnasiumainknak szántam, melyeken fáj­­dalom jelenleg a szívet és lelket egyaránt mivel a természetrajzról oly mostohán van gondoskodva, igyekezetem főleg oda vala irányoz­va, hogy a gymnasiumba járó ifjúnak — a ki előtt egész tanfolyamá­ban csak egyetlen egyszer, még pedig mindjárt pályájának kezde­tén nyittatik föl a magasztos természet isteni tára —­ esze és évei­hez mérve, részint lehetőleg legtöbb gyakorlati ismeretet nyújtsak, részint pedig — és ez a fő — neki tehetségeihez képest a tudo­mány valódi szellemébe belátást szerezzek. Minden mivolt embertől, legyen az pap, katona, ügy­véd vagy hivatalnok méltán követeljük, hogy a természetrajzról is fogalma legyen. A gymnasiumban tehát feladatunk, bár­mily kevés idő for­­díttatik is a természetrajz tanítására, az ifjút arra bírni, hogy fontos és a közéletben szükséges természetrajzi adatoknak gyűjtése mel­lett, a valódi tudományt is megízlelje. És ha mindjárt az egész tan­év alatt nem tettünk volna egyebet, mint azt, hogy a természetrajz valódi szellemét az ifjú kebelbe bele­ültettük; ha az egész éven át nem is tanult volna az ifjú egyebet, mint azt, hogyan kell a természetet tanulmányozni, eleget tettünk. A romlatlan minden szép iránt, te­hát a természet iránt is, fogékony ifjú kebel a megkezdett után annyi örömet, annyi vonzót fog találni, hogy azt, ha csak a termé­szet iránti szeretet kellően fel van ébresztve, soha többé el nem hagyja, még­pedig annál kevésbé, mivel tudvágya napról napra nö­vekedvén, ez mindig tovább is tovább serkenti.

Next