Herman Ottó (szerk.): Védjük az állatokat (Budapest, 1882)

HÖLGYEIM ÉS URAIM!­ ANASZOk késztettek arra, hogy az állatvédelem nemes eszméjéért itt, az Önök kegyes színe előtt, emeljem föl sza­vamat, s a­midőn te­szem, arra kérem Önö­ket, hogy ez alkalom­mal ne várjanak tőlem egy hideg észszel kiokoskodott előadást. Egy ne­mes, emberies eszme szolgálatában, a minőnek én az állatok védelmének eszméjét tartom, az értelemnek a szívvel együtt kell működnie. És hogyha az én értelmem és szívem elégséges arra, hogy az eszméhez illő hangot eltalálja és meg­szólaltassa, akkor, és csak akkor van kilátásom arra, hogy az Önök értelmében és szívében is fölébreszthetem a viszhangot, s hogy ekkor a föl­vetett eszme szolgálatában is találkozni fogunk. Hogy igaz hanggal igaz viszhangot keltsek, arra értelmem és érzelmeim legjavával törekszem. 1*

Next