Ecsedi István: A Hortobágy-puszta természeti viszonyai tekintettel a mezőgazdaságra (Szeged, 1908)
A Hortobágy-puszta általános leírása
A Hortobágy-puszta általános leírása. Túl a Tiszán, ahol a Nyírség homokbuckái végleg eltűnnek a felszínről, Debrecen város nagy kiterjedésű határában terül el a Hortobágy-puszta. Igaz, hogy a nép ajkán, de még a hivatalos és legpontosabbnak ismert katonai térképeken is geológiai és orográfiai éles határok hiányában jóval nagyobb kiterjedésű s a Hortobágyfolyás, utóbb csatorna egész hosszában, három megye határában fekszik, mégis az útleírások, regények és költemények, szóval az egész irodalom csakis a debreceni határban fekvő pusztai területet érti e jellegzetes név alatt. A Tisza balpartján fekvő, a szabályozás előtt áradásos, nehezen megközelíthető, még nehezebben járható, ingoványos, mocsaras területért nem igen szálltak perre hajdan a környékbeli lakosok. Debrecen élelmes lakossága, amely a kereskedés nyomában támadt fuvarozás folytán a legrégibb időktől kezdve sűrűn látogatta e tájékot, igyekezett megszerezni e hasznot alig hajtó, elhagyott, buja területet. Az eddig előmutatott oklevelek édes kevés bizonyságot szolgáltatnak arra nézve, hogy e terület, melyen hajdan számos falu állott, mikép jutott Debrecen birtokába. Az egyetlen írott emlékünk Hunyadi János kormányzónak 1452 Márton napján kelt oklevele, amelyben Mátát és a balmazi pusztákat vissza veszi Kapitány Páltól azon oknál fogva, mert azok „ember emlékezet óta örök jogon Debrecen város határához tartoztak.“ Ilyen adományozásról még 1583-ban van szó, mikor Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem a Mátát a Nagyerdővel és Apafájával együtt Debrecen városának adományozza azon oknál fogva, mivel a város 1 1 E két utóbbi ma is Debrecen északi oldalán fekvő erdőség.