Majer István: A magyar képezdék reformja (Esztergom, 1843)
Minister úr! Ha van fontos ügy a világon, méltó arra, hogy bölcs gonddal terveztessék, szent buzgalommal kezeltessék, és lelkiismeretes hűséggel bevégeztessék, minden bizonnyal ez a népnevelés ügye. Ettől füg a szabadság, egyenlőség, testvériség nagyszerű eszméjének foganatosítása, ezen sarkallik a közboldogság. Minister úr a népnevelés kútforrása a képezdékre fordítván fő figyelmét, jelesen kezdett a nagy föladat megoldásához , evvel a szülők s buzgóbb lantók háláját fűzte babérjaihoz. És május 10-ei rendelete , minden czélhoz vezető és lelkiismeretes vélemény, tanács és javaslat’ szíves fogadását ígérő, bölcseségének legvilágosabb tanúsága. Kétségtelen, hogy az új rendszer életrevalóságát csak közvélemény biztosíthatja.... Feldobogó szívvel kerestem meg tárházát a mennyei érzeteknek , s nem egyszer valónak találtam a Carlhausi Írójának remek tanácsát: „kedvetlen vagy? ,légy egy Szerencsétlennel jót, s fölvidusz.“ Az szent! ezen igazságot átalakulásunk szülte aggodalmainkra — mert nehéz idők küszöbéit állunk!— próbáltam alkalmazni: „aggódó? — mondám magamban— szólj, írj, tégy hazádnak áldozatot, s felvidulszs az ige meghalódta telkemet, s elvalék tökélve a fáradságos, költséges terv íráshoz; s illy igézet’ hatalma alatt lenni milly felséges!......... Feltűnt ugyan elöttem a feladatnak nagysága s a szerénységnek varázs gátja; de azon férfias határozottág által vezéreltettem, gyámolítottam , melly a czélnak nagy ágától áthatva, erélyes bizalommal önerejére la