Molnár Aladár: A közoktatás története Magyarországon a XVIII. században (Budapest, 1881)
ELŐSZÓ. Négy évvel ezelőtt a »Budapesti népnevelők egyesülete« ünnepelte meg a Mária Terézia által kiadott »Ratio educationis« megjelenésének százados évfordulóját. Egyedül a főváros néptanítóinak jutott eszükbe kegyeletesen megemlékezni a magyar közoktatás első országos szervezéséről s annak alkotójáról. Ekkor elhatároztam — amit már korábban is forgatok elmémben — hogy megírom a Ratio educationis keletkezésének, s azzal együtt közoktatásunknak legalább múlt századbeli történetét. Hasonló gondolattal egyéb okból is már régebben foglalkoztam. A polgárosodásban haladásunk eddig nagyrészben olyan volt, mintha a civilisatio tengerpartján éltünk volna. Az európai közművelődésben, úgy a gyakorlat mint az elmélet terén, alig volt oly jelentékenyebb mozgalom, az eszméknek olyan áramlata, melynek hullámai hazánkba is el ne hatoltak volna, néha ugyanakkor, mikor bent a tenger közepén azt már ujjabb irányú hullámgyűrűk váltották föl. De a civilisatio küzdelmeinek ekként hozzánk partra vetett, és