Gyürky Antal (szerk.): Borászati Lapok 1858
1858-01-03 / 1. sz.
3 Aki szőleit megnemesíteni akarja, 1. határozza meg, hány faj szőlőt kíván termeszteni? mert sok fajt egy szőlőbe összezavarni nem tanácsos, habár különben mind jó fajok lennének is; és pedig azért, mert lehetlen, hogy számosabb faj közel valamennyi hozzá illjék földünk é s éghajlatunkhoz; emellett nagyobb számú fajnál az érési idő sem ülhet tökéletesen össze, sőt a többféle faj többnyire különféle mivelésmódot is igényel. A fajok megválasztásánál mindig tekintettel kell lenni a mivelés alatt álló fajokra. Ismerni kell a tulajdonosnak, minő fajok azok, melyek eddig évenként egyenlőn s legbővebben termettek , s mely fajoknak lehetett eddig leginkább a bor kitűnő jellemét tulajdonítani? Vájjon a fehér vagy veres fajokra látszik-e a földi éghajlat kedvezőbbnek? Csak ezen körülmények tekintetbe vétele után tanácsos az új fajok választása, mert az, ki csak hír vagy divat után indul, bizonyosan csalódni fog. Kisebbnagyobb mennyiségben minden tájnak, van kitűnő s jó bort adó szőleje, azt tehát tovább is fenn kell tartani, és csak a silány vagy szűken termő, gyakran meghazudtoló fajokat kell eltávolítani, azaz : megnemesíteni Ha egy-két évig figyelemmel kisértük szőlőfajaink termését, nem lesz nehéz elhatározni, veres vagy fehér szőlőt tanácsosabb-e mívelni; de ha szemügyre veszszük azon fajok tulajdonságait, melyek termése évről évre egyenlőkép mind bőségben mind jóságban kitűnő volt: úgy már veres vagy fehér fajok között is határozottabban választhatunk; például, ha eddig oly fajok tűntek ki, melyek gyümölcsének bőre puha, vesszejének széke nagy; vagy ellenkezőleg: úgy hasonló természetű habár nemesebb fajokat is kell választanunk. 2. Ha el van határozva a mívelendő fajok száma, oszszuk fel a szőlőt annyi egyenlő s ha lehet rendes alakú táblára, mennyi fajt választottunk, és jelöljük ki a közöket jó magas karókkal vagy póznákkal. Készítsünk előre jó érett trágyát a szőlő alá s jelöljük ki szőlőéréskor azon, habár csak néhány fajt, melyet továbbra is meg akarunk tartani. Mit legkönnyebben meg lehet tenni, ha vagy a karót egy kis mészszel bemázoljuk, vagy a vesszőre valami könnyen észrevehető posztódarabot , szalmacsatát s effélét kötöttünk. Ez meglevén, őszszel gondoskodunk ojtani való vesszőkről, melyeket a tavaszi használatig télen által száraz és eléggé szellős helyen tartunk. 3. Tavaszkor ahelyett, hogy a szőlet megmetszetnék , bevárjuk, míg a rügyek (szemek) emelkedni kezdenek, azaz, a vessző nedve emelkedik, ekkor elhatározzuk az új sorok s tőkék távolságát, és így zsinórral kijelöljük a sorokat. A sorok távolságát eddig nálunk a szokás határozta meg; tudományos tekintetben még egy betűvel sem mondották ki: hol,miért kell sűrűbbeknek vagy ritkábbaknak lenni a soroknak? S így eddig semmi helyes okkal nem támogatott egyéni vélemény, szokás vagy előítélet eredménye volt a szőlők sűrűbb vagy ritkább állása, mit szőlészeink nagy része igen egyoldalúlag szokott megbírálni; valamint egy, hazánkban utazó angol is ily egyoldalúlag bírálta meg (persze az angolok jó borismerők ugyan, de nem szőlőmivelők). Márpedig a szőlőtőkék sűrűbb vagy ritkább állását mindig a helyi viszonyok s ezeket tekintetbe vevő tudományos szabályok határozzák meg, miről a jövő számokban bővebben szólunk, most pedig térjünk vissza előbbi tárgyunkra. Ha a sorok ki vannak jelölve, akkor egy tekintetre látni fogjuk, melyik töke marad meg a kijelöltek közöl a sorban, és a soronkívüliekből melyiket lehet a sorba behozni, és így ezekre mint anyatökékre különös figyelemmel kell lenni, mert az ilyenek által mindig 3 —4 tőkét is nyerünk. Továbbá átnézvén a sorokat, a kiirtandó fajok közöl ismét egy tekintettel azokat jelöljük ki, melyeknek legvastagabb s legkifejlettebb vesszejök van, és ha azt tapasztaljuk, hogy ily erős vesszejü tökékkel az egész sort ki fogjuk tölthetni, a felesleges tökéket munka könnyítés végett elébb kivágatjuk , mi ha megtörtént, a munkát ekkér folytatjuk tovább. 4. A zsinórral kijelölt sorban mind a meghagyott nemes tőkéket, mind pedig a beojtandókat egészen, míg csak azok szálgyökeit nem láthatjuk, körül ásatjuk, és pedig ha szükséges, a soron kívül eső tőkéket is. Azután a munkát úgy osztjuk fel, hogy a legügyesebb munkások egy része ojtással, a másik és pedig legkisebb része érett trágyahordással, a harmadik valóságos döntéssel s végre néhány karóveréssel s metszéssel foglalkozzék. Ily czélszerű felosztás után a döntők azon mérték szerint, melyet a hely viszonyaihoz képest a gazda már előre elkészített s így egy vesszőcske által minden döntő kezébe adott, — kimérik a sorba eső tőke helyét s szépen vigyázva, hogy el ne törjék, lehajtják az öreg tőkét a kiásott gödörbe (kátyúba), mely ha még nem elég bő, (l'/a láb mély) úgy azt megnagyobbítják. Ha a tőke lehajtás által eltörnek, ki kell azt vetni s gyökereinek is minden részét kiszedni , valamint a kivágott tőkék gyökereit is el kell távolítani. A szépen lehajtót tőkének 2—3 legerősebb veszszejét a mérték szerint úgy kell az új sorba helyezni,hogy mindenik egy új tökét képezzen. És épen azért, hogy ha a sorban hagyott tőkék vesszeje e czélra elegendő nem volna, lehet a soronkívüliekből is a sorba dönteni. A ledöntött tökére s lehajtott vesszőkre először egy kevés földet kell vetni abból, mely eddig leginkább volt kitéve a napnak; nem pedig a mely legalulról ásatott fel, mert ennek a felszínre kell jönie. A legelőször behánt földrétegre adatik az érett trágyából oly mennyiség, mint a föld természete kiván (sovány szőlőnél több, mint a termő földdel bírónál); azután a nemes tőkék s azok veszszei egész színig befedeznek földdel, hogy erősebben álljanak a vesszők , betapostatnak ; a silány fajú vesszők pedig csak félig födeznek be földdel (de mégis megtapostatnak , hogy erősen álljanak), azután beojtatnak. 5. Lehet ugyan a szölet nyakba, hasítva s fúrva, úgy zöld vesszőbe is ojtani; itt azonban csak a vesszőbe való ojtást kell használni, mi is ekkép történik: a tökének hagyott vesszőt két szem között vízmentesen s akkép vágjuk keresztül, a) hogy meg ne hasadjon ; b) hogy a metszés a szemtől (bütyök-