Borászati Lapok – 8. évfolyam – 1881.
1881-10-10 / 28. sz
Budapest, 1881. október 10. 28. szám, VIII. évfolyam. Megjelennek minden hó 10-én, 20-án és 30-án. Előfizetési díj: Szerkesztő tulajdonos: Molnár István, a budai vinczellérképezde igazgatója, Budapest, viziváros, kihez a kéziratok, tudósítások, s a lap szellemi részét illető összes közlemények, valamint az előfizetési pénzek, hirdetések, ezek díjai és a reclamatiók intézendők. HIJROICTÉJSI DIT 1 —1| 1—3 | 1— 6|1—12|1—18| 1— 24| 1—36 szeri hirdetéskor Egész évre 4 frt. Fél évre 2 „ Évközben belépő előfizetőknek az addig megjelent számokat utánpótoljuk. Legalább öt előfizetőt gyűjtőknek tisztelet-példánynyal szolgálunk. w/16 ^p 4/19 „ /16 ,, 7w „ frt |ki|fvt kr 14-71— 3 30 117 f> 1 -361— 181— 4 25 2 50 frt kr|frt ;kr 70 — 35 17 50 8 75 4 50| 120;— 60 — 30,— 15 — frt ;kr|frt jkrfrt |kl 80-40 — 20 121— 200 j— íoo!— 5o|— 25 201— Minden hirdetésért 30 kr. bélyegdij. A colorimeter. I. Mindenki tudja, miszerint a vörösbor árát nemritkán annak sötét vagy világosabb szine határozza úgyszólván meg s valamely vörösbor annál értékesebb, minél sötétebb, intensivebb színnel bir, feltéve mégis, hogy e szin nem mesterségesen Lett csinálva, hanem a kék szőlő héjából lett erjedés közben kivonva az ujbor fejlődő szesztartalma által. A vörösbor szine bizonyos apró pikkelyek által idéztetik elő, melyek majdnem kerekdedek s a halpikkelyhez igen hasonlók. Ezen testanyagpikkelyek több vagy kevesebb száma határozza, idézi elő a vörösbor sötétebb, vagy világosabb színét. E természetes testanyag tudományos néven „oenocyanin" nevet visel s semmi más idegen testanyaggal nem identicus. Épen ezért bár bizozonyos testanyagok kimutatása (pl. a mályváé) chemiai után ha nem is sikerül mindenkor, meg lehet ezek pikkelyeit a valódi borfestékeitől az alak különbözősége által különböztetni a górcsövi vizsgálat segélyével. De hát nem akarok én most tudományos értekezést írni a bor testanyagáról, az oenocyaninról s a mégis röviden elmondottak csak arra vannak szánva, hogy a később mondandók megértésére szolgáljanak. Mivel is kezdtük tehát? Azzal, hogy azt mondottuk, miszerint a vörösbor becsértéke igen nagy mértékben a szilitől függ s éppen ezért iparkodik mindenki sötétszinü vörösbort készíteni, ha ez a természet kedvezése folytán nem sikerül, ez esetben ártalmatlan, néha azonban ártalmas szerrel is mesterségesen megfesteni. A borászattudomány sehol sem mutatkozik még a mai nap is oly gyarlónak, mint épen a vörös borok színének megítélésénél, meghatározásánál; A mérést nem is merek említeni. Midőn azt mondjuk a borok színéről, hogy az vizszinti, fűzöld, olajsárga, aranysárga, rézszinti és kastélyos; ekkor már minden árnyalatot érintettünk, részletesebb definitióba ereszkedni már fehér bornál s csupán szemeink segélyével nem lehetséges. No de 6-féle színváltozattal már egy fehér bornak színfoglalását mégis megközelítőleg, gyakorlati czélra elég jól meg lehet határozni. Nem így állunk azonban a vörösbor szikével. Itt csak a következő biztos színek állanak rendelkezésünkre: piros (csiller), vörös, sötétgránátvörös és violaszinbe hajló vörös. A rozsdavöröset azért mellőztem, mert ez már inkább fogyatkozást, mint normális tulajdonságot akar nézetünk szerint jelezni. A vörös borok színét tehát, melyeknél, mint érezzük és tudjuk, annyi különféle s csak igen finoman határolt szinárnyalat lenne megkülönböztethető, kénytelenek vagyunk a felhozott négyféle általános jelzővel definiálni. Hogy ez gyarló állapot, úgy hiszem mindenki meg fogja engedni. Nem szeretnék félreértetni, midőn a borászati tudomány gyarlóságát hangsúlyozom; ezt csak a szin meghatározásra „colorimetriára" mondom, minthogy egyebekben e tudomány főleg újabban igen szép és elismerésre méltó haladást ten. Meg lehet ugyan a borok színanyag- s csersavtartalmát együttesen vegytani úton határozni, de ily meghatározás bizonyos magasabb vegytani képzettséget, s nem mindennapi ügyességet kíván a laboratóriumi munkálatokban s igy a vegyészek s vegytanároknak van fenntartva.