Borászati Lapok – 32. évfolyam – 1900. 27-52. sz.

1900-07-01 / 27. sz

26. SZÁM. 32-IK. ÉVFOLYAM. Mindenfelé dicsérik a Riparia X Rupestris hybridek e három egyedének termékeny voltát is. Bourgogne vidékén, ahol nagyobb területek vannak velük betelepítve s ahol a Rupestris maga nem jól terem s gyümölcsét rosszul érleli, a birtokosok e hybridekkel mindenütt meg vannak elégedve. A Riparia X Rupestrisek között a 10114. és a 3309. számúakat inkább szárazabb fekvésekben, a 3306. számút pedig nedves fekvésű talajban lehet sikerrel tenyészteni. Legnagyobb mésztűrő képessége van a 10114. és a 3309 nek, de nem sokkal áll lejebb a 3306. számú sem. A Riparia X Rupestris 10114. (1. 119. ábra.) Millardet hybridje 1882-ben hybridáltatott. Az első magról kelt egyedek igen kevertek és külön­böző értékűek voltak. Közöttük sok még a Ripariának való talajon is sárgulásnak indult, míg mások igen jól beváltak. A selektált egyedek között legjobbak voltak a 10110. 10116. és a 10114. melyek közül a legutóbbit a 10114. számút tartották meg a gyakorlat számára. (E hybrid jóval a selectió előtt kereskede­lembe került Riparia X Rupestris 101. szám alatt, de ennek értékét a 10114.-hez megállapí­tani nem lehetett általánosságban, csak esetről-esetre, mert nincs tudva, melyik 101. hybrid ivadéka a kérdéses növény.) Hazánkba a 10114. számú hybrid még nem került be ; az itt levő s Riparia Rupestris 101. Milliárdét számú egyed, még a selectálatlan kollekczióból való, de ez csak közepes, vagy még ezen is alul levő értékkel bírhat. A Riparia X Rupestris 10114. növekedése igen erőteljes, vesszője szép és hosszú, tőkéje igen erős. Hajtása érett korában mogyoró- vagy gesztenyeszínű, gyengén hamvas a vessző vége felé; az izközök közepes nagyságúak, az ízek bütykei nem túlságosan erősek. A rügyek violaszínüek s kissé gyapotszerű szőrbe burkolvák. Levelei háromkarélyúak, erősen és egyen­lőtlenül fogazottak. A levél lapja gyakran hosz­szában fel­görbül, színe sárgás­zöld, sőt néha gyengén sárgás, felül fénylő sima (nem habos), alsó oldala fénytelen s kissé fakóbb, a főerezet mentén szőrözött, a levél nyele is szőrözött és gyengén gyapjas. Riparia X Rupestris 3306. és 3309. Couderc. Ugyanazon hybridálási folyamat ered­ménye mind a két egyed, anyjuk Riparia, apjuk Rupestris Martin. Testvéreik 3307, 3308, 3310, ezideig csak Couderc kollekcziójában vannak, terjesztésük felesleges, mert a két egyed teljesen magán viseli a többinek karak­terét. Couderc állítása szerint a 3306 és 3309 számúak az összes egyedek között legjobban hasonlítanak a Rupestrisekhez, sőt a V. Monti­kolára is emlékeztetnek némileg. Ez utóbbi dolog onnan van, hogy a Rupestris Martinban­mely a himport adta, volt egy csép V. Monti­kola vér is. Innen magyarázható meg a Rupe­strisnél is nagyobb mésztűrő képessége a 3306. és 3309. sz. hybrideknek. Felette nagy különbség e két példány között gyakorlati szempontból alig található. Mindössze is annyi az eltérés közöttük, hogy a 3309., valami kevéssel több meszet képes eltűrni, mint a 3306, ez utóbbi azonban ned­ves talajon is jól megél, míg a 3309. száraz talajt kiván. Az ojtást egyformán fogja mind a kettő s jól gyökeresedik mindenik. Couderc azt tapasztalta, hogy a 3309 vesszőjét jobban érleli, mint a 3306. különösen a hűvösebb vidékeken, ott, hol a vidék esősebb, vagy a klíma nedvesebb, a 3306., talán mégis előnyö­sebben volna használható. Külsejéről e két fajt azonnal meg lehet különböztetni, mert a 3306 szőrös, míg a 3309, teljesen sima (csupasz). 3306 (szőrös) növekedése igen erőteljes, hajtása igen hosszú. Általános kinézése a Ripariához hasonló, főkép erős, gyorsan növő. Hajtásai fiatalon rózsaszínűek, gyengén violásak; érett állapotban barnák, violás fuva­lattal. Az izközök közepes nagyságúak, az ízek nem nagyon vastagok, a hajtásvég karakterisz­tikus fehéres, finom apró szőrrel van borítva. Levelei szép zöld színűek, inkább a Rupestrisre, mint a Ripariára emlékeztetnek. Az egyes levelek hosszabbak, mint a­milyen szélesek, vastagok és fénylők; az erezett gyengén szőrözött, különösen az erek elága­zása körül. A fogazat szabálytalan, gyakran hegyes. 3309. (sima) növekedése középerős, haj­tásai hosszúak, tőkéje erős. (1. 120. ábra.) Hajtásai gyenge állapotban sárgás­zöl­dek, néha vörös árnyalattal. A fa érett korá­ban sötét fakó vörös, igen fényes és göm­bölyű. Az ízek közepes hosszúak, a bütykök nem nagyon kiállók. A levélzet élénk zöld, inkább a Rupe­strisre, mint a Ripariára emlékeztet. Levelei kicsinyek, inkább kerekdedek és igen fénye­sek. Az erek alig kiemelkedtek és szőrtelenek. A fogazat szabálytalan és sekély. A Rupestris fajnak ama nagy hibája, hogy meglehetős hosszú vegetationális időt kíván, a Riparia X Rupestrisekben is feltalál­ható. Hűvös években előfordul, hogy ezek vesszője is éretlen marad, különösen nedves fekvésekben. De a hiba mágis kisebb, mint a Rupestris fajoknál, mert a hőkívánalmakat a Riparia kissé ellensúlyozza. A Riparia X Rupestrisek között a 3306. számúnál rendesen azt tapasztalják, hogy rosszabbul érleli vesszőjét, mint a 3309 és valószínűleg onnan ered, hogy a 3306 számút mindig nedves helyre ültetik, míg a 3309 et száraz fekvésekbe. Így természetes, hogy a 3306. számú nem is érhetik meg olyan jól, mint a másik. Hazai viszonyaink között, ha azokat a francziaországi tapasztalatokkal egybevetve ítélünk, úgy látszik, minden olyan talajon, mely a Rupestrisnek ajánlható, a Riparia X Rupestrisek teljesen megfelelnek, sőt a 3306, és a 3809 nagyobb bizalommal volna ültet­hető, mint akármelyik Rupestris, mert e két egyed vegetationális idő- és hőszükséglete a Rupestrisekénél mégis kevesebb; a Rupes­trisekénél szabályosabban teremnek, gyümöl­csüket jobban érlelik; filloxera-ellenállásuk csak olyan, mint bármelyik Rupestrisé, ojtani is csak úgy lehet őket, a meszes talajokat pedig esik úgy, vagy még jobban állják, mint a Rupestrisek; ott meg, hol a Ripária a mész miatt nem ültethető, a Riparia X Rupestris 3306. vagy 3309. mindig nagyobb bizalmat érdemel, mint a V. Rupestris bármelyik tiszta vérű változványa. Solonis X Ripária 1616. és 1615. Couderc. Ezen két hybrid magas vérrokonságban áll azon Candians X Riparia X Rupestris (?) hybridekkel, melyeket Novo-Mexicana név alatt ismerünk s melyek csoportjába ezen hybridek egyik szülője maga a Solonis tartozik. Ilyenformán az 1616. és az 1615. számú hybri­dek nem mások, mint olyan Solonisok, melyek­ben a Riparia-vér a túlnyomó. Körülbelül 3/é Riparia 3/ie Candicans és Vie Rupestris tulaj­donságot tartalmazhat. A Solenis X Riparia hybrideket Couderc állította elő, még az amerikai kultúra első éveiben. Hasonlóan ő selectálta ki a két leg­jobbnak talált egyedet is a többi ugyanazon szülőktől származó hybridek közül. Az eddigi tapasztalatok után ítélve legjobbnak találtatott a két szám közül a 1616. Noha az 1615. sem áll sokkal messzebb édes testvérjénél , sőt talán nedves vagy igen nedves talajokon az 1615. számú még előnyöse­bben volna hasz­nálható, mert több jel arra mutat, hogy benne a Candicans-vér túlnyomóbb, mint az 1616-ban, miáltal az ilyen talajokat jobban kedveli. Talajigénye a Solonis X Riparia hybri­deknek ugyanaz, mint a Solonisé amilyen szokott lenni. Mésztűrő képessége alig vagy talán semmivel sem kevesebb. Filloxera ellentálló képessége a Solonisé­nál határozottan kedvezőbbnek mondható, mert a Riparia magas ellentálló képessége a hyb­ridre igen szerencsés alakulást hozott létre. A gyakorlatban ez ideig, noha igen szép tele­pítések történtek ezen hybridre készült ojtvá­nyokkal, soha semmi panasz nem hallatszott. "'"^PBHB "•áaJlEi&uitíSá^jú^S -jjSsSkL i -ii r. Jr T­UJ^-l 1 541 1900. június hó 24.

Next