Borászati Lapok – 37. évfolyam – 1905. 27-52. sz.
1905-07-02 / 27. sz.
24. SZÁM 37. ÉVFOLYAM. A szőlészeti kísérleti állomás a termelés szolgálatában. Budapest, június 27. E nagyszabású, a külföldön is párját ritkító intézmény feladatai ismeretesek. Röviden a következőkben foglalhatók össze: növényélettani és növénykórtani, gyakorlati szőlőmivelési, chémiai és erjedéstani kutatások, búvárkodások és kísérletek végrehajtása. Életbevágó, mondhatni az egész hazai szőlőkultúrának biztosabb jövőjét megállapító feladatok teljesítésére van tehát ez az intézet hivatva. Reméljük, hogy hivatásának és a várakozásunknak meg fog felelni, mert a kísérleti állomást óriási költséggel létesítettük, felszerelése szintén igen-igen jelentékeny összegeket nyelt már el és fog még elnyelni, végül fentartása is súlyosan latba esik a szőlészet állami budgetjének megállapításánál. Hinni akarjuk tehát és el is várjuk, hogy a befektetett nagy tőke szellemi és anyagi tekintetben egyaránt megfelelően kamatozni fog. A dolog természetében rejlik, hogy nagy kihatással, alapvető jelentőséggel bíró kutatások és kísérletek végrehajtására sok idő kell. A kísérlet eredménye a gyakorlatban még nem értékesíthető, ha az experimentum maga be van fejezve. Azt meg is kell — mégpedig lehetőleg többször — ismételni és a sokoldalú kritika retortáin keresztül szűrni. Összevetni a külföld hasonló tapasztalataival. Szétválasztani azt, ami a tudomány szempontjából értékes, attól, ami a gyakorlat számára fontos. Még most sincs teljesen felszerelve kísérleti állomásunk, sőt a felszerelést tulajdonképen csak most kezdik. Amíg egészen be lesz rendezve, eltelik tehát még pár esztendő. De addig is szakadatlanul dolgozni fog, mint ahogy eddig is dolgozott már, mégpedig elég szép sikerrel. Erről kiadványainak mostanáig (hogy a külföld számára is hozzáférhető legyen, franczia nyelven is) megjelent 3 kötete tanúskodik. Szeretném azonban az illetékes körök figyelmét valamire felhívni. A leszűrt tanulságok népszerűsítését értem, egyrészt népies nyelven megírt apró alkalmi kiadványok, másrészt a szaksajtó útján. A tisztán tudósoknak szánt nagy kiadványoknak a termelők nagy tömege vajmi kevés, mondhatni semmi hasznát sem veszi. Legalább addig nem, amíg hozzáértő emberek a tanulságokat ki nem hámozzák belőle, illetőleg amíg le nem választják a konklúziókról azt, ami a tudománynak szól és csak a gyakorlat szempontjából fontos magot prezentelik azután a gazdaközönségnek. Ezt a feladatot szerény nézetem szerint a kísérleti állomásnak magának kellene teljesítenie és nem az állomáson kívül álló szakemberekre hagyni. Mégpedig azért nem, hogy hiba ne csúszszék bele a mindent összefoglaló konklúzióba, hogy felületes megítélésnek eleje vézessék. Hisz talán kétség nem fér hozzá, hogy a kísérleti állomás elsősorban a szőlősgazdák számára dolgozik és csak másodsorban a tudomány számára. Ha a tudománynak is szolgálatokat fog tenni, azt hálával és elismeréssel fogadjuk, de fő törekvése — pláne a mostani nagyon nyomott termelési és borértékesítési viszonyokra való tekintettel — kell hogy legyen: az ország bortermelőit arra tanítani, mitg kultúrával termelhetnek a mostani szőlőterületen több és jobb szőlőt és bort. 1. 498 Az amerikai alany ellenállósága. (Német megfigyelések.) Oberlin gazdasági tanácsos, a colmari borászati intézet igazgatója „Amerikai szőlőfajták és megvizsgált alanyok" czímmel czikket írt a „Landw. Zeitschrift für Elsass-Lothringenf”-be, amelyet közérdekű volta miatt mi is ismertetünk. A közlemény azokat a tapasztalatokat tartalmazza, amelyeket Oberlin az alább megnevezett alanyfajtákkal végzett. Az ő eszmekifejtése nagyon különösen érint bennünket, mert abból kitűnik, hogy Németország, mely most az amerikai aranyon való rekonstruálás kezdetén áll, ugyanazt a kálváriát fogja megjárni, amely nekünk osztályrészünkül jutott. Oberlin jelentése különben a következőképen szól: Bár a colmár-városi Oberlin-féle borászati intézetben már 300-nál több különböző amerikai varietás és hybrid található, a nagy szőlőtermelés szempontjából mégis főfontosságú dolog volna azokról a változványokról, amelyek más országokban, különösen Francziaországban és Svájcban ajánlható ellentálló alanyoknak bizonyultak, közelebbről megismerni, valamint kiváltképen azoknak a különböző talajokban való alkalmazkodási képességét tanulmány tárgyává tenni. A borászati intézetben eddig ugyan 40 változvány teljesen egészségesnek és a különböző betegségekkel szemben ellenállónak bizonyult, azonban ezek közül sok infícziált talajban még nem, vagy még nem kielégítően lett kipróbálva, miért is nem lehet azokat fentartás nélkül ajánlani. Csak 10 varietás állotta ki a próbát és ezeket az infícziált szőlővidékeken már rég használják. A talajviszonyok tekintetében azonban ezek a fajták sokkal igényesebbek, mint az európai fajták. Minden ültetésnél pontosan csak azt a változványt szabad választani, amely az illető talajba illik. Helytelen adaptáció, balfogás, mindig rossz eredményre vezetnek. E tekintetben különösen a talaj mésztartalma játszik jelentős szerepet, úgy, hogy valamely új ojtványtelepítés foganatosítása előtt okvetlenül szükséges mészmeghatározásokat végezni. Nem könnyű dolog ezt az alkalmazkodóképességet megállapítani; szerencsére ma azokat a tapasztalatokat, amiket évek óta másutt gyűjtöttek, felhasználhatjuk. Ajánlatos lesz azért, hogy ne tévelyegjünk, egyelőre csak a 10 fajtát, amely a borászati intézetben található, alkalmazni. Az alábbi összeállítás felvilágosítást nyújt a különböző változványok különös tulajdonságáról, valamint a talajviszonyokról, amelyek között azok mint alanyok boldogulnak és tenyésznek. 12—15°/o mésztartalom. Vitis solonis ajánlható, kielégítő módon ellentáll mély és nedves, azonban nem túlságos meszes fekvésekben is. Kevésbbé kedvező körülmények között a fajta ellenállósága nem oly kifejezett. A Riparia portalis vagy Gloire de Montpellier nagyon ellentálló a filloxerával szemben, a nemes vesszőnek nagy és korai érőképességet ad, a korábbi érést előmozdítja és azért Francziaországban rendkívül nagy mértékben használják. Ezt a fajtát azonban csak csekély mésztartalmú, könnyű, egészséges, átható, friss, mély és gazdag talajokban lehet ajánlani. Nehéz, összeálló, mocsaras vagy meszes, hideg altalajú talajban nem boldogul és már 10—20°/o mész jelenléte esetén sárgul. Krétatalajban a harmadik évben tönkremegy. Azonkívül dús trágyázást kíván és azért kitűnően tenyész kerti talajban; ott sok és szép fürtöt hoz, amelyek 8—10 nappal korábban élnek, mint a Rupestris alanyon álló ugyanoly fajok. 25°/o-ig terjedő mésztartalom. Riparia Rupestris, Couderc 3306, nagyon ellentálló és kissé kötött, mésztartalmú agyagtalajokba ajánlják; száraz fekvésekben kevésbbé jól tenyész. Riparia Rupestris, Millardet 1011, nagyon ellentálló és kevéssé érzékeny kissé nedves fekvésekben ; legjobban boldogul középerős és nehéz talajokban is. Növekedése és termőképessége jó, 20—30% mésztartalom. Riparia Rupestris, Couderc 3309, szintén nagyon ellentálló, jól ojtható és száraz és köves talajokra alkalmas. Ez a varietás fokozza a fürtök czukortartalmát, szabályszerűbben és korábban érik mint a következő fajta. Rupestris du Lot a legtöbb talajban tenyész, így sovány, száraz, de nem túlságos sekély talajban. A Rupestris hybridjeit többre becsülik, mint az eredeti fajt, mert ez a változvány a rúgást mozdítja elő, a termékenységet ellenben nem, mint ez a Ripariánál történt. Azonban kevesebb trágyát igényel. 30— 40°/o mésztartalom. Aramon-Rupestris, Ganzin 1, minden talajnemben tenyész, akár meszes, akár mészmentes az, ajánlatos egy hideg és nedves altalajjal biró gazdag és át nem ható márga- és agyagtalajokban, mint köves és kissé sekély fekvésekben. Sajnálatos dolog, hogy ezt a fajt nem lehet jól ertani; azonfelül az a kellemetlen tulajdonsága, hogy az érési időt hátráltatja. Termőképessége és növekedése jó. Cabernet-Rupestris, Millardet et de Grasset 33 A2 a termékenységet igen kedvezően befolyásolja és könnyű, száraz, esetleg kissé kötött talajban is alkalmas. 50°/o-ig terjedő mésztartalom. Mourvédre-Rupestris, Couderc 1202 minden talajnemben tenyész, úgy a meszes, mint a nem meszesben, még száraz és krétás talajokban is, jobban azonban gazdag, mély márga-és agyagtalajokban, amelyek hideg, nedves altalajjal is bírhatnak, jól ered meg. Az 1202 növekedése oly nagy, hogy ez a faj kissé szabálytalan termőképességét hátrányosan befolyásolja. E baj, valamint a rúgás megakadályozása czéljából, amelynek e baj szintén elég nagy mértékben van alávetve, a hosszú metszést ajánlják. Az érést kissé késlelteti. Chasselas-Berlandieri, Millardet 41b, krétás és még sovány fekvésekben is tenyész, jól ered meg, nem igényes és igen termékeny. Trágyázás nélkül is termőképessége nagyobb, mint az 1202-é. Az előbb leírt 10 fajtával lehetséges minden viszonyok és talajnemben, amelyek nálunk előfordulnak, a filloxera daczára szőlőmivelést űzni, föltéve, hogy minden egyes esetben a helyes és odavaló alanyt választjuk. Ha meszes talajjal van dolgunk, akkor, mielőtt fajtát választanánk, előbb az altalaj mésztartalmát kell megvizsgálnunk. Másként áll a dolog az affinitás tekintetében. E tekintetben ez a kérdés, amennyiben a mi viszonyainkról van szó, még nem tekinthető megoldottnak, mert ha tudjuk is, hogy a Francziaországban divó fajták a lerit alanyokra sikerrel árthatók, még nem tudjuk, hogy az Elsassban használt fajtáknál megfelelnének-e. A colmari borászati intézetben, ahol már 0 1 11 I ' HH ' I I = különleges gyár == uZIVuTTVUK du mBlluOuK wien " n° ,3°-H himil] MII WV Ilim lv})wll Mintaraktár: I., Schwarzenbergstrasse6. 1905. junius hó 11.