Borászati Lapok – 37. évfolyam – 1905. 27-52. sz.
1905-07-02 / 27. sz.
24. SZÁM 37. ÉVFOLYAM: ezernél több ojtvány az országban előforduló különböző szokásos fajtákból van, az affinitás kérdése nemcsak beható tanulmány tárgyát képezi, hanem összehasonlító kísérletek történnek is ojtott és nem ojtott fajtákkal, azonban még jó pár évre lesz szükség, míg ezt a kérdést végérvényesen megoldjuk. Terméseink fokozása. Irta: Gyebnár Antal. Halászi, június 29-én. A MSzOE igazgatósága át van hatva attól a tudattól, hogy rekonstruált szőleink a 4—8 hektós átlagtermés és az annyira nyomott s ingadozó borárak mellett nem állhatják meg helyöket modern szőlőgazdaságunk keretén belül és azért indíttatva érezte magát egy, minden tekintetben megfelelő pályanyertes mű megírására serkenteni szakembereinket bortermelésünk fokozása érdekében. Az eredmény, melyet czéljául tűzött ki, úgy látszik (legalább egyelőre) nem érte el, de azért letagadhatlan tény, hogy rekonstruált szőlészetünk háztartásának egyik és fő sarkpontját képezi a felvetett théma, miért is okvetlenül szükséges annak közelebbről való megvilágítása. Visszapillantva azon emberfeletti küzdelemre, mely a filloxéra pusztítását az újratelepítéssel csaknem nyomon követte, önként érthetővé válik azon — majdnem általánossá vált — feljajdulás, hogy az amerikai ojtványokkal való telepítés igen sok helyen nem váltotta be a beléhelyezett bizalmat. Több mint másfél évtizedes lankadatlan szorgalom, vele kapcsolatos elméleti és gyakorlati tapasztalat, összehasonlító kísérletek sorozata adja most is a tollat a kezembe, hogy a még mindig tétovázó, ingadozó s az ojtványkultúra iránt bizalmatlankodó közönségnek némi szolgálatot tegyek már annyival is inkább, mert a termelés mikénti fokozásának kérdése még mindig parlagon heverő dűlője szakirodalmunknak. Más kárán tanul az okos, mondja egy magyar közmondás. És ha ez valaha igaz volt, vagy valakire ráillet, legjobban mi ránk szőlőtermelőkre illik. Az első hibát rendszerint ott követik el szőlősgazdáink, hogy nem igyekeznek ültetés előtt talajukat megjavítani. A már előbb kihasznált édes talajnak a folytonos lekopás, lefolyás következtében nincs kellő vastag termő rétege, mely a rigolozás következtében alulra kerülvén, biztosítaná az ültetvény életfeltételeit. Erőnkhöz képest inkább kisebb területet vegyünk egyszere munkába, amelyet aztán előre jó vastagon, esetleg megismételve kitrágyázunk, minél többször és minél mélyebb megmunkálásban részesítünk. Ezt nevezzük alaptrágyázásnak, minek reánk nézve még megvan az a figyelmet érdemlő előnye is, hogy az ültetést követő második, harmadik évben nem teszi szükségessé a trágyázás megejtését, mi már sokkal nehézkesebb, költségesebb és mégsem oly háládatos munka, mert alig jut el trágyánk egy része rendeltetési helyére. Ugyanis ennek egy része és pedig a legértékesebb, az illékony részek tovaillannak, más része a vergődő gyom által használódik fel. Ha trágyánk nincs, vagy a kiszállítása nehézségekbe, akadályokba ütköznék, bátran és a biztos eredmény tudatában fordulhatunk a zöldtrágyázáshoz, de már itt egy évvel kell hogy hosszabbra nyúljon alapvető munkánk. A zöldtrágyázáshoz a talaj természetéhez és viszonyaihoz képest alkalmazhatunk bükkönyféléket, akár őszit, akár tavaszit, takarmányborsót, komócsint, muhart, kölest és soványabb magaslatokon csillagfürtöt, babot, felváltva évenként 2—3 sorban és akként, hogy ahányszor leszántjuk a már kifejlett zöldtrágyát, mindannyiszor mélyebb és mélyebbre végezzük, hogy minél mélyebb termőréteget készítsünk a rigolozást megelőzőleg. Vetőmag gyanánt nem kívánatos feltétlenül elsőrendű minőségű mag vetése, csak a rendes mennyiségnél némileg több adandó, a netáni hiányos csiraképesség ellensúlyozása czéljából. Jobb tenyészet eléréséért tanácsos a műtrágyafélélc alkalmazása is, őszinél a szuperfoszfátok, tavaszinál a chilisalétrom, mert a zöldtrágyázásnak fő czélja a nitrogéngyűjtés, melyre a növény annál képesebb, minél bujább a tenyészet. A zöldtrágyának kellő időben és megfelelő alászántása által az amúgy igen illékony nitrogén nagyban lekötődik, mit a sovány talaj nagy előszeretettel vesz föl és készenlétben tartja, teljesen feloldva és azonnal felvehető állapotban, mi egyébiránt megbecsülhetlen tápalkatrésze újonnan ültetett szőlőnövényzetünknek. Ehhez hozzájárul még az a körülmény, hogy a gyakori megmunkálás következtében talajunk az ültetvényre káros parazitáktól megtisztul, s ugyancsak egyéb káros korhadó anyagoktól is, mitől a gyökérpenész, ez az alig ismert, bár erősen elterjedt betegség szokott gyakorta fellépni. A talaj lazává válik, miáltal ültetvényünknek, aminthogy elég vastag termőréteget készítettünk, állandó, erős tenyészete biztosíttatik. A parlagtörést okvetlenül már ősszel kell megejtenünk, hogy a téli fagy annál könnyebben lazíthassa fel az összeálló és gyomgyökerektől összetartott talajfelszínt. Ezen alkalommal minden oda nem való tárgy, legyen az kivonült gyümölcsfa, vagy cserje, bokor és ami hamar át nem megy a korhadási folyamaton, teljesen eltávolítandó, nehogy a következő tavasszal kívánatos mélyebb megmunkálás megejtésénél akadályozva legyünk. Ha áll istállótrágya rendelkezésünkre, már a föld az előző tél folyamán jól és alaposan megtrágyázandó, felszántás után tavaszi bükkönynyel bevetendő és annak letarolása után nyomban és jó mélyen felszántandó, jól megfogásolandó és még az ősz beálltáig megismétlendő, s a lehető legmélyebbre fokozandó a szántás. Ha ezt keresztülvihetjük, a következő évadban a rigolozást foganatosíthatjuk, ha azonban nem rendelkezünk istállótrágyával, a már fenti eljárást el ne mulaszszuk, mert könnyelműségünk hamar, de biztosan megboszulhatja magát. Végül felemlítem azt, hogy meszes talajoknál háládatos eljárás még az is, ha a trá 480 1905. június hó 11. gyárással vagy alászántással kapcsolatban porrá zúzott vasgabiczot is alkalmazunk a jelentkező mész arányához képest. Ezen eljárásunk eredményeként elérjük azt, hogy a feltalajban előre lerakódott vasszulfát a rigolozás következtében alulra kerülvén, igen nagy ellentállást fog az amúgy rettegett halványkórral szemben nyújtani és ha némileg érzékenyebb alanyfajok kerülnének is ily nagyobb mésztartalmú pontokra, már előre biztosítottuk csemeténknek életfeltételeit ezen eshetőséggel szemben is.*) Egyszóval mindenképen azon legyünk, hogy mielőtt a telepítéshez hozzáfognánk, talajunkat oly állapotba hozzuk, mely a szőlőtőkék erőteljes fejlődését és így termőképességüket is biztosítja. A kazeinderítés jelentősége a gyakorlat szempontjából. Budapest, jan. 29. A kazein, ez az újabban sűrűn forgalomba hozott derítőszer aránylag igen nagy mértékben hívta fel magára a figyelmet. Azért német borászati szakemberek egész sorát a kísérleteknek ejtették meg és most már kívánatos volna, ha a gyakorlati emberek is hozzászólnának a kérdéshez és tapasztalataik alapján közölnék a nyilvánossággal, hogy mily jelentőséget tulajdonítsunk a kazeinnak a gyakorlat szempontjából. A kérdés tudományos oldalát már több ízben világítottuk meg. Tejet már régóta szoktunk megbarnult borok derítésére használni és az eredmények, amiket e szerrel elértünk, mindenkor aránylag kedvezők voltak. A tej derítő alkatrészei a tűróanyag, vagyis a kazein és a tejalbumm. Az utóbbi a bor csersavával oldhatatlan vegyületté áll össze, amely kiválik és a borban lebegő részecskéket szintén lecsapja. A tejben oldott, illetőleg rendkívül tágan szétoszlott kazeint a bor savai kicsapják. Minthogy azonban a tej csak 0'4°/o albumint és 3'5°/o kazeint tartalmaz, azért az albumin hatása természetszerűleg nagyon csekély és a derítő hatást úgyszólván kizárólag a kazein javára kell írnnunk. A tej többi alkatrésze és keveréke, mint a víz, zsír, tejcukor, tejsav, sók. A tejhez mindenkor tapadó istállópiszok és a baktériumok sokasága persze nem kívánatos részei a tejnek a derítés szempontjából. Azért is szokás gyakran a tiszta tej helyett tejtúrót használni, mely a kiválasztott kazeint képviseli. Tejsavval, borsavval vagy csekély mennyiségű egyéb savval ugyanis az oldott kazein kiválasztható. Eközben azonban sókat, különösen mészsókat és kevés zsírt is magával ragad. (Lefölözött vagy úgynevezett sovány tej *) Arról, hogy a vasgaliczczal való alaptrágyázás a klorózis fellépését akadályozná, még eddig nem hallottunk. Ehhez véleményünk szerint igen nagy mennyiségű vasgaliczra volna szükség, ami a forgatás költségeit lényegesen fokozná és tartós hatása úgy sem lehetne. Akkor sokkal czélszerűbb oly talajba, hol a mész az alany életben maradását veszélyezteti, vagy hazai szőlőt ültetni szénkénegezés alá, vagy pedig valami oly amerikai korcsot alkalmazni, mely a meszet elbirja. A szerk. Saa0B0BBBBBB0B1BBBBBBBffl0BaaSHBHBaHBBBHBHBHDBaBaaBHI ojtópamutot, ajtókéseket legjobb minőségben és legolcsóbban szállít: OJTÓSZALAGOT 9 SCHOTTOLA ERNŐ, BUDAPEST VI., ANDRÁSSY ÚT 2. , BT Árajánlattal, mintáival ingyen, szolgálod.