Borászati Lapok – 43. évfolyam – 1911. 1-26. sz.

1911-03-19 / 12. sz.

XLIfl. évfolyam. 12. szám. Budapest, 1911. márczius 19. Előfizetési feltételek: Egész évre 12 kor. Félévre­­ „ Negyedévre 3 „ A német birodalom államaiba egész évre 14 korona. Európa egyéb államaiba, valamint Afrika, Amerika és Ausztráliába 16 korona. LAPOK A „Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesületeinek hivatalos közlönye. A „Gazdasági Tanácsadó" kéthetenkint megjelenő ingyenes mellékletével. Laptulajdonos : BAROSS KÁROLY örököse. Szerkesztésért és kiadásért felelős: Dr. DRUCKER JENŐ. Társszerkesztő : LIPTAI ALBERT. Megjjelenik minden vasárnapon. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Üllői­ út 25. (Köztelek). Hirdetéseket a lap kiadóhivatala vesz fel. Árjegyzék ugyanott kapható. Hirdetési mellékletek Jutányos árban fogadtatnak «L TARTALOM. Oldal Borvidékek háborúja ... ... 197 A galicziai korcsmák megrendszabályozása 198 A karózásról­­ 198 A legjobb dugványozási eljárás­­ 199 A szőlőmoly és sodrópille lepkéjének pusztítása 200 Különfélék 200 Irodalom 201 Hivatalos ügyek 201 Vegyes hirek ... ... ... 203 Elvi jelentőségű határozatok. — Borértékesitési ankét Budapesten. — A Magyar Agrár- és Járadékbank Részvénytársaság közgyűlése. — Tudósítások beküldése. — A champagnei szőlősgazdák bosszúja. — Magyarország sör­termelése. — Borkivitel Spanyolországból. — Algír a borhamisitás ellen. — Németalföldi vámügyek 204 Tudósítások 204 Külföldi szemle 205 Levélszekrény ... ... 206 Hirdetések 207 Előfizetési felhívás. .. előfizetőinket kérjük, terjeszszék isme­rőseik körében lapunkat. Hívják fel azok figyelmét arra, hogy lapunkhoz kéthetenként ingyenes mellékletként adjuk a „Gazdasági Tanácsadó" czímű lapot, mely a mező- és kertgazdaság minden ágával foglalkozik. Lapunk előfizetői azonkívül évenként több színes mű­mellékletet is kapnak. A „Borászati Lapok" előfizetési ára: Egész évre 12 K. — 1. Félévre — 6 „ — „ Negyedévre ... 3 „ — , U T Mutatványszámot díjmentesen kül­dünk három héten át. Borvidékek háborúja. Irta: Vadász Emil. Királyhalom, márcz. 15. Mióta a magyar szőlőtermelés egén vészjósló felhők kezdenek feltünedezni, a szaklapokban egymást érik a jótanácscsal, fenyegetéssel, rémet­getéssel telitett czikkek, amelyek legnagyobb részének épenséggel nem a közjó előrevitele a czélja, hanem csak úgy ordít ki belőlük a meztelen önérdek. Megszállja az ember lelkét a csüggedés és szomorúság, mikor azt kell minden alkalommal látni, hogy nálunk minden közérdeket a parti­kuláris érdekek posványába rángatnak és ott kell annak előbb a dágványban meghemperegni, míg valahogy keservesen szárazra vergődik, ha ugyan örökre ott nem pusztul. Úgy látszik, átok az is rajtunk és a „boszos Egek ostora", hogy mikor valami közös komoly veszély fenyeget bennünket, nem azon igyek­szünk, hogy vállvetve, közös akarattal úrrá legyünk a helyzeten, hanem inkább egymás nyakára gázolva keressük a menekülés utját. Kétségtelen, hogy a túltermelés veszélye köze­ledik és ennek a nehéz kérdésnek megoldásá­ról jóelőre gondoskodni kell, nehogy készület­lenül találjon bennünket. Nem új dolog ez különben, mert ez a Damokles­kardja egy évszázad óta lóg a fejünk felett. Valamint az az antagonizmus sem új, amit a hegyvidék és síkföld bortermelői között épen a túltermésteli félelem támasztott. Hiszen már Schams F. egy pályakoszorúzott művében így ír: „Éppen illy káros a magyar borok hirére nézve a szőlőknek a síkságon való irtóztató szaporodása is. Némelly Földesuraságok ujabb időben némely kedvezőnek látszó tereken szőlőt kezdettek ültetni azon czélból, hogy a házi szükségükre megkívántató bort saját földjeken termeszszék meg ; azt jobbágyaiknak is meg­engedék s igy lassanként elterjedt s elszapo­rodott a mezei szőlőtermesztés annál is inkább, minthogy némelly nyerekedők bizonyos utat találtak arra, hogy terméseket valamely népes szomszéd városban eladhassák. Ha a Duna bal­partján Vácztól Zimonyig terjedő nagy föld­területet felveszszük, ahol majd minden hely­ségnél kerített szőlőkertek vagynak, melyekben esztendőnként több mint egy millió akó közön­séges bor, jobb vagy rosszabb gondviselés mellett, ezerféle gyümölcsfák árnyékában ter­mesztetik, előre kell látnunk azon szomorú jövendő kort, mely a jó szőlőhegyek borter­mesztését fenyegeti." Szolgáljon megnyugtatásunkra az a tapasz­talat, hogy az idézett baljóslat — legalább ebben az irányban — eddig nem teljesült, mert hiszen, mint tudjuk, a magyar bortermelésnek még ezután sokáig derűs napjai is következtek, ami azonban teljességgel nem jelenti azt, hogy ezután sem lesz okunk aggodalomra." Távol legyen tőlem, hogy kicsinyeljem a ve­szedelmet, amit a túltermés szőlészetünkre nézve magában rejt; nem is szándékom senkit sem a továbbtelepítésre, sem a búzaföldek szőlővé alakítására biztatni, csupán rá akarok mutatni arra, hogy mennyire hibás úton járnak mind­azok, akik minden eszközökkel oda törekszenek hatni, hogy minél nagyobb ellentéteket támasz­szanak az egyes borvidékek szőlősgazdái között és a hegyvidéki, valamint a síkföldi szőlő­gazdaság között látszó érdek­ellentéteket ellen­séges indulattá igyekeznek fokozni. Nem lehet ugyan rossznéven venni — sőt talán kívá­natos is — ha valamely bortermő vidék gazdái egyesülnek avégből, hogy saját érdeküket elő­mozdítsák, különleges kultúrájukat fejleszszék, de nagy hiba volna, ha ezek a csoportosulások egyszersmind a közös érdekektől való elsza­kadást is jelentenék. A bortermelési válság elhárításának olyan módozatait kell minden alkalommal előtérbe állítani, amelyek úgy a hegyvidéknek, mint a síkföldieknek közös érdekeire vannak alapozva és keresztülvihetők anélkül, hogy valamely részről a másik rovására áldozatot követel­nének. Erre vonatkozólag annyi helyes gondolat, gyakorlati irányú javaslat került már e lapok hasábjain is tárgyalás alá, hogyha ezek meg­valósulva testet ölthetnének, nem lenne okunk egymásra féltékenykedni. Olyan tág tere áll még előttünk a békés együttműködésnek, annyi megnyugtató ered­ménynyel kecsegtető módja és eszköze a válság megelőzésének, hogy mig azokkal komolyan 1910. évi is Megjelent a „PULVAZURO használatáról szóló beszámoló füzetünk báró Fechtig Imre úr és L'huillier István magyaróvári tanár úr kísérleteiről szóló beszámolóval, számos bizonyitványnyal, melyet az érdeklődő gazdáknak ingyen és bérmentve küldünk. Magyar MEZŐGAZDÁK Szövetkezete • •••••• BUDAPEST, V. KERÜLET, ALKOTMÁNY­ UTC­A 31. SZÁM. ••••••• Mai számunk 24 oldal.

Next