Borászati Lapok – 43. évfolyam – 1911. 1-26. sz.

1911-03-19 / 12. sz.

12. SZÁM. 43-IK ÉVFOLYAM. 198 . meg nem próbálkoztunk és elégtelen voltukról meg nem győződtünk: az erőszakos eszközöket és megoldási módokat még emlegetni sem volna szabad, mert ezáltal épen azoknak az intézményeknek megvalósulását teszszük eleve lehetetlenné,amelyekhez egyedül a gazdatársadalom tömörülése adhat elég erőt. Vállvetve és nagy erélylyel kellene gondoskodnunk elsősorban olyan intézmények létrehozásán, melyek alkalmasak a termés feleslegének levezetésére. Borközraktárak létesítésére, kiviteli prémiumok, tarifakedvezmények engedélyezésére, vagy más hathatós és bőkezű állami intézkedésekre van szükség, amivel az államkormányzat elsősorban a nehezebben prosperáló borvidékeknek siessen segítségére, de nem arra, hogy kicsinyes falusi politikával az adófizető állampolgárok ezreit foszsza meg törvényesen szerzett jogaiknak élvezetétől és a visszavonásnak, gyűlölségnek adjon tápot azzal, hogy oktalanul rágázoljon arra, amit még nemrégen áldozatokkal is igyekezett felvirágoztatni, mint a nemzeti vagyonosodás egyik hatalmas erőforrását. Hiszen ezeken kívül is beláthatlan sora áll előttünk a közös érdekű feladatoknak. Üldözni kell vasszigorral nemcsak hivatalos úton, de társadalmilag is a borhamisítást; növelni kell okos intézkedéssel a belfogyasztást; el kell hódítani a sörnek és pálinkának fogyasztóközönségét; fejleszteni kell a közönség ízlését, hogy érdemük szerint tudja méltányolni a hegyvidék magasabb kvalitású borait; vissza kell szerezni nemcsak a külföld, hanem a belföldi fogyasztók bizalmát is boraink iránt; meg kell adóztatni a nem kizárólag gyógysélokra szolgáló ásványvizeket és forrásokat, amelyekhez Istennek ingyen kegyelméből jutott a tulajdonosa kockázat és munka nélkül; el kell törölni a borfogyasztási adót; könnyíteni kell az agrárkölcsönök alatt nyögő hegyvidéken ; bort kell adni a katonaságnak, hadd térüljön vissza valami kicsi nekünk is a dreadnoughtokra kizsarolt milliókból. Milyen nagy lelki gyönyörűséggel olvastuk annak idején a szaksajtóban ezeknek a kérdéseknek szakavatott taglalgatását. Biztató reménynyel eltelve vártuk, hogy ezek a bölcs tanítások végre egy nagy és eredményes erőpróbára fogják tömöríteni gazdaközönségünket és ime most ezt az ünnepélyes, várakozásteljes csöndet újabban a partikuláris érdekek előharczosainak lármája zavarja meg. Engedje meg e lapok szerkesztője, hogy saját, nem is régi írásaiból idézzek itt néhány, szivem szerint való sort: „. .. De azon eszmének sohasem akadtak és remélhetőleg nem is fognak ezentúl lapunkban szószólói akadni, mely odairányul, hogy szakítsuk részekre a gazdaosztályt s állítsuk élére az ellentéteseknek látszó érdekeket. Ne azokat a szempontokat keressük, melyek bennünket elválasztanak, melyek a homoki termelőt a hegyi szőlőbirtokosság ellenségének tüntetik fel és viszont, hanem azt, ami bennünket összefűz. Mert a tömörülésben, nem pedig a visszavonásban rejlik a társadalom ereje." Aranyba foglalni való mondatok ezek, tessék általánosságban megszívlelni, megvalósításukat pedig vállvetett munkával lehetővé tenni. méréseket legalább numericre mégis már itt is megrendszabályozták. Ezen körülményen a haladásnak és emberbaráti szeretetnek minden barátja csak ujonghat, mint világos bizonyítékán annak, hogy a szocziális megértés terén ha lassan is, de mégis haladunk! Istenem, tégy csudát! Töltsd meg emberbaráti irgalommal és szeretettel a mi illetékes tényezőink szívét is és világosítsd meg elméjét, hogy találják meg ők is ezen társadalmi rákfenének megfelelő szérumát. Mert hiszen nem tagadható, hogy népünk ijesztő anyagi és erkölcsi nyomorában és nyomorúságában súlyos tényezőként szerepelnek a tudatlanság és az annak nyomán fakadó babona, a hiányos és elmaradt közigazgatás, rossz közegészségi viszonyok és más mi minden hasonló jók is, de az bizonyos, hogy a pálinkabutikok erkölcsi és anyagi egzisztencziákat pusztító hatásával mindez együttesen fel nem ér. A szóbanforgó galicziai intézkedésekre vonatkoztatható méltó glosszákat e lapok 1. évi 9-ik számának „Hétről-hétre" rovatában már megírta a szerkesztő és elmélkedéséhez hozzáfűzte e kérdés alapos rendezésének útjában álló, minden jobb erkölcsi érzést kétségbeejtő nehézségére vonatkozó megjegyzéseit is. Szomorú dolog, csúnya dolog, arczpirító bizonyítványa tehetetlen szegénységünknek, de hiába: igaz ! A kérdésnek ezen részét tehát részemről bolygatni nem kívánom, de engedjék meg tisztelt olvasóim, hogy a falusi stb. korcsmáknak a szerkesztő fent hivatkozott szemléjében híven leírt kártékony szerepléséhez még néhány kiegészítő adattal szolgáljak. Azt óhajtanám ugyanis kiemelni és megszívlelésükbe ajánlani, hogy a korcsma a népnek nemcsak ivóhelye, hanem sajnos csaknem egyúttal társadalmi találkozóhelye,minden szórakozását egyedül nyújtó kaszinója, hol kedvére kibeszéli magát és italtól megoldott nyelvvel rendszerint kifecsegi úgy a maga, mint hozzátartozói minden titkát, buját-baját, vágyát és reményét, a korcsmáros pedig nyitott füllel szedi magába a hallottakat és míg látszólagos közönynyel sürög-forog, végzi dolgát, már szövi-fonja tervét, hogy üzletileg hogyan értékesítse a jóhiszemű vendég botor elszólását. A titkok birtokában azután mi sem könnyebb, mint uzsora vagy szerencsétlen spekulácziók karjaiba hajtani, vagy szenvedélye rabjává tenni áldozatát. Az eredménye pedig, hogy az uzsora elharapódzásában, az amerikai kivándorlásra csábításban, a könnyelmű vagyoni romlásra vezető pereskedésekben vagy vállakozásokban egyes vidékeken nem kevesebb szerepe van a korcsmárosok díszes táborának, mint minden egyéb gonosz tényezőnek. Ez a magyarázata, hogy a korcsma-kazárok annyira kapnak a korcsma után, még látszólag túlzottan magas bérek mellett is: oly intézmény ez a kezükben, amelylyel nemcsak a butító pálinka révén, de az anyagi és erkölcsi megrontás fentjelezte, egyéb maszlagával is szipolyozhatják és hatalmukban tarthatják a népet. Mindebből pedig azt kell következtetnem, hogy a korcsma-kérdés rendezéséhez távolról sem elégséges csupán a numerus-klauzus. Kevesebb korcsma igaz hogy kevesebb alkalom, de ha minden egyéb a régiben marad, még mindig a régi ártó alkalom, a távolság pedig paraszti embernél számba nem igen jön. Sőt félek tőle, hogy a megritkított korcsma még ártóbb alkalom lenne, amennyiben megkeresbedvén a fóka, majd csak a legkörmönfontabb fókavadászok kerítenék birtokukba az összes vadászterületeket, a helyiségeket bővíteni meg olyan könnyen lehet! Annak tehát, aki komoly eredményeket akar elérni a korcsmaügy rendezése terén azok számának észszerű korlátozásánál, okvetlen még tovább kell menni, annak meg kell rendszabályozni, helyesebben meg kell válogatni a kocsmák vendégellátó gazdáit is és ilyenekül csakis értelmes, feddhetetlen erkölcsű és bizonyos intelligencziával bíró embereket volna szabad odaállíttatni; mert hiszen, hogy ismételjem, a korcsma a szegény embernek gazdaköre, kaszinója, társadalmi találkozóhelye is, ahol a jónak épen úgy elvethetők csirái és érlelhetők magjai, mint a rossznak mérget termő maszlagjai, csak attól függ, hogy a vetés munkáját kik és mivel végzik! A korcsmában pedig a magvető a korcsmáros. Ha tehát a korcsma — legalább általánosságban — már szükséges rossz , mi gátja annak, hogy a rossz mellett is hasznunkra fordítsunk legalább annyi jót, amennyit lehet! Románia aránylag kis állam: megtette idevonatkozó intézkedései már körülbelül megfelelnek e czélnak. Igaz, hogy Románia intézőkörei is csak véres harczok árán jutottak el a kérdésnek ilyen rendezéséig, de hát okvetlen be kell-e várnunk, hogy legalább is az anyagi és erkölcsi romlás pestise kényszerítsen bennünket is hasonlóan rendezni viszonyainkat?"! E czél érdekében fogjon kezet minden ember, akinek keblében emberszerető szív dobog és hazája sorsáért, embertársai jövőjéért aggódó lélek lakik. Vajha az alkoholellenes és mértékletességi egyletek, különféle emberbaráti intézmények, meggyőződéses orvosok stb. legalább egy időre letéve a részletekre vonatkozó, aránylag kicsinyes torzsalkodásaikat, legalább e czél érdekében szintén mindannyian egyesülni tudnának , mert különben, míg a részleteket firtatjuk, könnyen megeshetik, hogy pusztulni engedtük és elveszítjük a megtartandó és térítendő anyagot; apróbb csatározásainkat azután is végezhetjük. A galicziai korcsmák megrendszabályozása. Irta: Kosinsky Viktor. Budapest, márcz. 16. Tehát mégis mozog a föld! Románia után a korcsmák ügye ime Galicziában is sorra került , ha nem is oly radikálisan és —tegyük hozzá— nem is oly bölcsen, mint Romániában, a pálinka .SZIVATTYÚK ,TOIZLÓK nemkülönben a szőlőmivelés és pinczegazdászat keretébe vágó összes eszközök, gépek és felszerelések a legelőnyösebben kaphatók a főherczegi udvari szállítói :: :: GEITTNER és RAUSGH czégnél Budapest, VI. Andrassy-ut 8|BL. |IV* Árjegyzékkel vaagy Árajánlattal szivesen dolgilunk díjmentesen 1911. márczius hó 19. A karózásról.* Budapest, márcz. 16. (L. A.) A karó beszerzése, fenntartása és pótlása a szőlő mivelési költségének számottevő részét teszi ki és minthogy azonkívül igazán jó karók nem is egykönnyen szerezhetők be, a szőlősgazdáknak állandó gondot okoz a karózás. Azonban az is tagadhatatlan, hogy nem egy helyütt nincsenek még tisztában a gazdák azzal, hogy mely fából készült karó a legtartósabb, tehát a legjobb, végül impregnálása és kezelési módja is sok kívánnivalót hagy még hátra. Azért tanácsos ezeket a kérdéseket időnként ismételten tárgyalni. A karók czéljával tisztában vagyunk. Kettős a czéljuk, egyrészt hogy segítségekkel a tőke fejlődését az alkalmazott metszésmivelési eljárásnak megfelelően irányítsuk, szabályozzuk, másrészt hogy a vesszőket a karókra való felkötés által a letörés ellen védjük. A karózást vagy a szőlő ültetésekor, vagy pedig a telepítést követő második évben, legkésőbben azonban a harmadik év tavaszán eszközöljük. Ha nem karózunk az ültetés alkalmával, akkor a tőke helyeit kiselejtezett karókkal jelöljük meg és ezekhez kötjük a hajtásokat. A helyesen végzett karózás feltételei a következők: 1. hogy a karók kellő hosszal bírjanak, 2. elég vastagok, 3. tartósak legyenek és 4. hogy jól legyenek elhelyezve. A rövid- és hosszúcsapos metszésmivelési eljárással nevelt tőkéknél használandó karó hosszúsága nem oltott szőlőben és silány talajon 120—200 cm. (ebből 20—60 cm. jut a földbe); oltott és jól trágyázott szőlőben 200—250 cm. hosszú karót használunk. Hosszabb karó szükséges az amerikai anyatelep tőkéi mellé is. Ha minden tőke mellé alkalmazunk karót az amerikai anyatelepen, akkor 250-300 cm. a karók hossza, ha pedig póznarendszert használunk, akkor a póznák 5—6 méter hoszszúak legyenek. Végül az erdélyi karikásmivelés*) Fend Károly előadása nyomán.